Szent György nagyvértanú ünnepére

Szent György nagyvértanút ünnepeljük ma, akit gyakran a “sárkányölő” jelzővel illetünk a hozzá fűződő legendának köszönhetően. Az őt ábrázoló ikonon is épp azt láthatjuk, ahogy legyőzi a meseszerű ellenfelet. Talán éppen ennek köszönhetően érezhetjük túl távolinak magunktól alakját, hitvallását, vértanúságát. Ha mégis hajlandóak vagyunk elmélkedni életéről, illetve valóságos és legendás tetteiről, rádöbbenhetünk arra, hogy a ma emberének is segítségére lehet az ő példája. György a 3-4 században élt, Kappadókiából származott, római katona volt, tehetségének köszönhetően rövid időn belül magas beosztású vezetővé vált. Sajnos nem tartott sokáig ez a siker, mert Diocletianus császár keresztényüldözővé vált, György így nem volt hajlandó tovább szolgálni, lemondott tisztségéről. Emiatt börtönbe vetették és különböző kínzásokkal próbálták megtörni, majd kivégezték. A későbbi legenda a sárkány legyőzéséről és a királylány megmentéséről már a vértanút körülvevő tisztelet kifejezéseként jött létre.

Távolinak tűnhet a vértanúság, pedig manapság is sokan adják az életüket a keresztény hitükért, hála Istennek hazánkban ettől nem kell tartanunk. Ugyanakkor az élet odaadása mindannyiunkat érint. Ha az életet mérni szeretnénk, azt általában az idő mértékegységeivel szoktuk kifejezni. Amikor a saját személyes életünk odaadásáról beszélünk, akkor is a kronológiai idő fogalmában szeretnénk megmutatni, hogy kire vagy mire mennyi időt szánunk. Fontos mutató ez, de közben azt tapasztaljuk, hogy sok olyan tényezője és szereplője van a földi létnek, amik vagy akik kapcsán “veszítünk” az élet idejéből. Ha ezt hívő emberként helyre kívánjuk tenni, a felajánlás fogalmába kapaszkodva élhetjük meg sajátos mártírságunkat: amit odaadok - ez akár az időm is lehet - azt nem lehet elvenni, vagy elveszíteni.

A sárkány szimbóluma számos kultúrában ismert, többek között a mi magyar mese- és mondavilágunknak is kiemelkedő szereplői a sárkányok. A kínai kultúrában nemcsak negatív, hanem kifejezetten pozitív szereplőként is ismertek ezek a mítikus lények. Természetesen a Szent György-legendában negatív szereplőként mutatkozik meg a sárkány, ami életveszéllyel fenyegeti egy város lakosságát. Vajon tudunk kapcsolódni a sárkány szimbólumához? Gyakran mondják viccesen, ironikusan vagy éppen szúrkálódva egyes feleségekre, édesanyákra vagy éppen anyósokra, hogy “házisárkány”. Ha a klasszikus férfi és női szerepeket vizsgáljuk, hamar megmutatkozik, hogy gyakran a házimunka, a gyermeknevelés és a családos élet ügyeinek intézésében oroszlánrészt vállalnak a hölgyek. Érthető, ha kimerültségtől, a megértés vagy az elismerés hiányától valaki “sárkánnyá” válik, és mindenkinek “leharapja a fejét”, aki rosszul szól vagy néz rá. Érdemes kérdéseket intézni magunkhoz: nőként felismerem-e, ha ilyenné válok? Férfiként felismerem-e, ha a feleségemnek egyfajta segítségkérése az “elsárkányosodás”? Egyáltalán beismerem-e a felelősségemet bármelyik szerepben is vagyok? Manapság a háztartásban, a családi döntések meghozatalában vagy a gyermeknevelésben is egyre kiegyenlítettebben veszik ki a részüket férfiak és nők egyaránt. Talán a házisárkánnyá válás így a nemi szerepektől függetlenül bárkivel megtörténhet, mégha ezt férfiak esetében másként is hívjuk.

Mai napunk nagy szentje példa lehet a számunkra - férfiaknak és nőknek egyaránt. Vegyük észre, ha a ránkbízottakra túl nagy teher hárul, és ettől “szörnyeteggé” válnak. Megelőzhető és létezik gyógyulás is. A saját személyes vértanúságunkat pedig meglehet, hogy éppen abban kellene megélnünk, a valóban értékes áldozathozatal éppen abban mutatkozhatna meg, ha a környezetünkben mindenki kaphatna annyi szeretetet, ami megvédi őket a “sárkánnyá” válástól.