2017. június 11-én, vasárnap reggel arra készültünk, hogy gyalogosan lesétálunk a völgyben lévő templomba, hogy ott vehessünk részt a Szent Liturgián. Legnagyobb meglepetésünkre azonban egy fekete limuzin várt ránk, a pátriárka küldte elénk ugyanis a kocsiját. Így jóval hamarabb a templomba értünk, ahol már az utrenyét végezték.
A pátriárka kint ült a királyi ajtó előtt, s mikor meglátta Fülöp atyát, neki is odahozatott maga mellé egy széket. Meghívta koncelebrálásra is, így együtt végezték még másik három pappal együtt a Szent Liturgiát. A celebrációban gyönyörű elemeket láthattunk. Közel húsz ministráns fiú és leány állt készen a szolgálatra szép fehér ruhába öltözve. Mindannyian részt vettek a kis és nagy bemenetben, kereszttel, ripidionnal, zászlókkal, mécsesekkel a kezükben. Látszott, hogy nem mindnyájan rutinosak a mozgásban, de a nagyobbacskák segédkeztek a kicsiknek, hogy el ne tévedjenek a nagy vonulásban. Ugyanis az egész templomot körbejárták vele, mindkét alkalommal. Kedves jelenet volt még, hogy az Evangélium olvasása közben nem csak ezek a fehér ruhás ministránsok állták körbe az olvasóállványt, de gyakorlatilag az összes templomban lévő gyermek odasereglett, és tátott szájjal hallgatták, amint a pátriárka – korát meghazudtoló – erőteljes hanggal énekelte az Evangéliumot.
A Szent Liturgia után a népes hívősereg mind átvonult a közeli közösségi terembe egy teára, kávéra, süteményre. A templomban több százan voltunk, de a kávéra is igen sokan átjöttek. Láthatóan élő közösség van itt, noha még csak most épült a templom néhány éve, s a belső festése is csak félkész állapotban van. A hívek nagy szeretettel és tisztelettel vették körbe III. Gergely pátriárkát, aki már nem sokáig lesz ebben a hivatalában. A Szent Liturgia végén el is búcsúztatták a nyugdíjba vonuló főpapot. Ebben a köszöntőben Fülöp atya is kapott szót, aki francia nyelven köszöntötte a parókia tagjait, és a pátriárka homiliájának szavait megerősítve buzdította őket, hogy egyedül csakis szentként érdemes élni. A Szent Liturgia után ezúttal a két főpap együtt utazott vissza a patriarkátusra. Itt megtekintették azokat az arab nyelvű liturgikus kiadványokat, melyek az utóbbi 10 év termései, s amelyek gondozásának oroszlánrészét éppen III. Gergely pátriárka vállalta magára. Fülöp atya pedig megajándékozta őt a Máriapócsi ikonunk szép másolatával, amelyet nagyon megköszönt, és nyomban meg is csókolt a melkita pátriárka.
A délután további szép lelki élményeket tartogatott. Meglátogattuk a bizánci rítusú kármelita nővéreket. Ősi rendi előírás szerint csak rácson keresztül beszélgethettünk velük, ennek ellenére rendkívül derűs, barátságos és lélekemelő találkozás volt, melyet közös, énekes imádsággal zártuk. A szigorú rendben élő nővérek közösségéhez olyan sok hivatás érkezik, hogy néhány évvel ezelőtt újabb monostort kellett nyitniuk. Megdöbbentő volt látni a rácson át sugárzó derűs tekintetek és a nagyvárosok zajos utcáin szórakozó, kifejezéstelen arcok közötti hatalmas ellentétet.