Szinódus és liturgia – nemzetközi szimpózion volt főiskolánkon

A nemzetközi konferencia előadói olasz és angol nyelven tartották az előadásokat, melyre a krakkói II. János Pál Pápai Egyetemről, az Eperjesi Egyetem Görögkatolikus és Ortodox Teológia Karáról, a Nagyszombati Egyetem Teológiai Karáról, a csehországi Olomuc (Olmütz) Palacký Egyetem Szent Cirill és Metód Teológiai Karáról, a lembergi Ukrán Katolikus Egyetemről, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Ortodox Teológiai Karáról is érkeztek a résztvevők.

A találkozóról Przemysław Nowakowski, a krakkói II. János Pál Pápai Egyetem professzora mesélt részletesen:

Az idei találkozón sokat beszéltünk a különböző zsinatokról a nikaiai zsinattól kezdődően. Megvizsgáltuk a korai keresztény korszak ősi zsinatait, a 6-7. századi gall zsinatokat, valamint a keleti egyházak zsinati tapasztalatait is. Megállapítottuk, hogy a történelem során minden zsinat foglalkozott a liturgiával, így a zsinatok a liturgia megismerésének és szabályozásának forrásai lettek. Emellett a zsinatok mindig számba vették a liturgiában már megtörtént változásokat. Hiszen a liturgia olyan élő valóság, amely Nyugaton és Keleten is folyamatosan fejlődik az egyház szerves részeként. A zsinat pedig olyan fontos eszköz, amely új lendületet ad minden rítus liturgiájának fejlődéséhez. Ez különösen fontos az ortodox és később a görögkatolikus egyházakban, ahol a zsinat mindig is nagyon fontos szerepet játszott az egyház életében.

Az előadásokon a konferenciánkkal egyidőben Rómában zajló püspöki szinódusról szóló dokumentumra is reflektáltunk, amelyben Ferenc pápa nagyon erősen hangsúlyozza a laikusok szerepét. Az egyház az összes hívő közösségeként való értelmezése nagyon fontos, mert új lendületet ad, és fontos perspektívát jelent az egyház jövője és a liturgia fejlődése szempontjából. Fontos, hogy a liturgikusok a forrásokhoz visszatérve újra felfedezzék, elgondolkodjanak és tanulmányozzák a liturgiát. A források: egyrészt a liturgikus könyvek és írásos dokumentumok, másrészt az egyház gyakorlata, a hívek gyakorlata és a különböző tapasztalatok is lehetnek.

Tudományos kezdeményezésünk 2010-ben Krakkóban született. Vaszil Rudejko atyával Lembergből (Ukrajna) és Bohács Béla atyával Eperjesről (Szlovákia) közösen találtuk ki az együttgondolkodásnak azt a formáját, hogy szervezzünk konferenciákat az egyetemeken, Lengyelországban Krakkóban, Ukrajnában Lembergben, Szlovákiában Eperjesen, Magyarországon Nyíregyházán.

Jövőre Romániában, Kolozsváron folytatódik a szimpózium, amelyre már a témajavaslat is megszületett: „Liturgia az aggiornamento (korszerűsítés) és a resourcement (visszatérés a forrásokhoz) között”. A két ellentétes hozzáállás, a liturgia fejlődésének két stratégiája is egyben, amely hordoz bizonyos feszültségeket, és amely számos lehetőséget teremt az együttgondolkodásra. Ez egy nagyon fontos és széleskörű téma, amely a különböző egyházak közötti együttműködést, az interkommuniót és a görögkatolikusok, katolikusok és ortodoxok közötti unió jövőjét is érinti.

A témák, amelyeken elgondolkodhatunk, sokfélék és végtelenek. Nemcsak elmélkedni és tanulni szeretünk azonban, hanem egymással találkozni és megismerni a helyi hagyományokat. Ezeken az alkalmakon megismerhetjük egymás életét, hogy mi az, ami összeköt bennünket nemcsak egyházi, hanem kulturális és egyéb területeken. Konferenciánk gazdagsága nemcsak a leírt és tanulmányozott dolgokban rejlik, hanem az emberekkel való érintkezésben is. Reménykedünk benne, hogy mindezzel hozzájárulunk a liturgikus tudomány fejlődéséhez.