Szoborfelújítás a budapesti Fő utcán, és ami mögötte van

Jól jön a parókián egy restaurátor művész, aki nemcsak hívőként, szakemberként is szemmel tartja, figyeli temploma állapotát, főleg, ha a „Templomatyák” Bizottság tagjaként felelős az épület állapotának megóvásáért. 

Nemcsak rajtunk, embereken, hanem építményeinken is fog az idő vasfoga, és az utóbbi években  a Fő utcai templom körül is mindig volt mit csinálni. A lelki hajlékra méltán lehetnek büszkék a görögkatolikus hívek, hiszen barokk műemléknek számít, szakrális értékén felül minden magyar ember számára kulturális értéket hordoz. Az utóbbi néhány évben folyamatosak a kisebb-nagyobb épületmegóvási-karbantartási munkálatok a Fő utcai templomon, ezek koordinálását a már említett gondviselő szempár tulajdonosa, Fabók Balázs vállalta el, aki saját cégével maga is műemlék épületek, műtárgyak restaurálásán dolgozik. 

A szobrok megújulása 

A tavalyi restaurálást Egry Hunor restaurátorművész végezte, míg a szükséges állványzatot Fabók Balázs cége felajánlásból biztosította. „Állványzatra azért volt szükség, mert ezeket a nehéz szobrokat nem lenne egyszerű ilyen magasról leemelni, és nem is voltak olyan rossz szerkezeti állapotban, hogy erre szükség lett volna, így restaurálásuk a helyszínen zajlott” - meséli Fabók Balázs. Nagyjából szeptembertől október végéig zajlottak a munkálatok. „Talán nem is annyira szembeötlő a változás, pedig sok minden történt a szobrokkal: a fém atribútumokat konzerválták és újraaranyozták, szemcseszórásos tisztítással eltávolították a felületi szennyeződéseket, mely a nagyvárosi környezetben jelentős mértékben besötétítette a szobrokat és kémiai károsodásokat is elindított a kőanyagban” – meséli a görögkatolikus szakember.

Fabóktól megtudtuk, hogy a felújítás már nagyon időszerű volt, mert amellett, hogy rengeteg szakszerűtlen kiegészítést kellett kicserélni a szobrokon és sok plasztikai hiányt pótoltak, olyan munkafolyamatok elvégzése is megtörtént, melyek hiányában később már visszafordíthatatlanná váltak volna egyes károsító folyamatok, és nemcsak a restaurálás költségei emelkedtek volna, de a barokk szoboregyüttes is jelentős mértékben veszített volna eredeti részleteiből. 

A szobrok múltja 

A Szent Flórián szobor Wéber József Lenárt, a Szent Balázst és Szent Miklóst ábrázoló szobor Eberhart Antal alkotása. A Szent Balázs szobor megsérült a második világháborúban, majd Óra Sándor újrafaragta.

Makláry Ákos atya a Fő utcai templom parókusa elmondta: „Igaz, hogy a bizánci rítusban nincsenek szobrok, de templomunkat eredetileg római katolikusok használták, és éppen száz esztendővel ezelőtt Budapest Fővárostól az esztergomi érsek jóváhagyásával a Budán élő görögkatolikusok ajándékba kapták meg. A homlokzat három szobra a keleti és a nyugati kereszténység három nagy szentjét ábrázolja, ezért így együtt a görögkatolikus híveknek különösen is kedvesek.” 

Szoborsors a nagyvárosban 

Budapesten és más nagyvárosokban is jellemző, hogy a kültérben elhelyezett kőszobrok a magas légszennyezettség miatt anyagukban károsodnak, mert a járművek égésterméke, a szmog olyan kémiai, savas reakciókat indítanak be, amik „oldják” a köveket. A mészkövet gipsszerű anyaggá képesek átalakítani, ami utána már porlik, akár le is hullik az utcára, tehát még veszélyes is lehet. A köztérben álló mészkő szobrok másik nagy ellenségei a madarak, legfőképp a galambok. A tollas állatok előszeretettel piszkítanak rájuk, de előfordul, hogy fészekrakáshoz használják a művészeti alkotásokat. Ürülékük szintén kémiai reakcióba léphet a mészkővel, a lerakódott szennyeződés rácementálódik a felületre. A leleményes ember azonban igyekszik a maga eszközeivel felvenni a harcot: az utóbbi időben bevett gyakorlattá vált, hogy amikor homlokzatra egy-egy szoborhoz feljutnak a szakemberek, úgy vonulnak le onnan, hogy ellátják a felületeket galambvédő, madárriasztó tüskékkel. Nem történt ez máshogy a Fő utcán sem. 

Titokzatos színek 

Szokatlan jelenség lehet a mai ember számára, hogy ezek a szobrok annak idején ki voltak festve, színesek voltak, de a bőrszín és a ruhák különböző színeiből ma már csak a fém részletek aranyozottsága utal a múlt ecsetvonásaira. Bár a restaurátor itt-ott talált szinezéknyomokat a Fő utcai szobrokon, de az általános eljárás szerint a szobrokat ma már nem színezik vissza. Nagyon kevés olyan információ maradt fenn a javítások, régi restaurálások után, ami alapján hitelesen lehetne rekonstruálni az eredeti színvilágot, illetve alig van színes köztéri szobrunk, valószínűleg komoly visszatetszésre adnának okot. „Az idő múlásával ma már másképp is közelítünk a kőhöz. Ezen a templomon is vannak homlokzati kőelemek, amiket meg szoktak fosztani mostanában a homlokzati színezéktől, mert a követ akarják láttatni, holott néhány évszázaddal ezelőtt a kő csak egy formahordozó eszköz volt, tehát szinte mindig festett volt.

Az elmúlt 60-70 év műemlékvédelmi gyakorlatában voltak divatként váltakozó irányelvek – ezeknek köszönhetjük például a 70’-es évek vasbeton romkiegészítéseit, de ugyanilyen jelen korunk totális rekonstrukciós hulláma – ezek mindig megosztották a szakembereket, de vannak bizonyos konszenzusok. Manapság, bár a nem szakmai megrendelőkben mindig erős a szándék a természetes kő felületek bemutatására, általánosan elfogadott szakmai gyakorlat, hogy a homlokzatok kő elemeit (főleg nyíláskeretek, párkányok, oszlopfejezetek) festik, azok színezését beleillesztik a teljes architektúra rendszerébe.” – meséli a restaurátorművész, majd folytatja. „Amellett, hogy nyilvánvalóan ez volt a művet létrehozó alkotó (építész) szándéka is, el kell ismernünk, hogy egy kulturális műveltségében érzékenyebb, kifinomultabb korszak „termékével” állunk ilyenkor szemben és a legkevesebb, amit a restaurálásban vagy rekonstrukcióban részt vevő szereplőknek tenniük kell, hogy a lehető legnagyobb tisztelettel állítják helyre és őrzik meg azt. Hátha ezeken a kulturális „kapukon” keresztül átszivárog egy kevéske a régi idők harmóniájából a jelenkor kissé zavarossá váló életébe. Saját kultúránk fennmaradt tárgyi emlékeit megőrizni és hitelesen továbbadni, bemutatni a jelenkor emberének – elnézést a párhuzamért - valami olyasmi lehet, mint a Szentírást közvetíteni vasárnaponként a híveknek…” - véli Fabók Balázs. 

Szükséges (anyagi) háttér 

Ákos atya elmondta, régóta várták már a Fő utcán a kedvező alkalmat a restaurálásra. Gyűjtést hirdettek, ami nagyon sokakat megérintett, így a munkálatok költségeinek fedezésére "házon belül" körülbelül a teljes összeg egynegyede állt rendelkezésünkre. Budapest II. Kerületének Önkormányzata támogatása a másik negyedet biztosította számunkra, a fennmaradó ötven százalékot pedig a Hajdúdorogi Főegyházmegye nyújtotta abból a kormánytámogatási keretből, amely egyházi ingatlanok állagmegóvására kapott. A parókus kifejezte, minden támogatónak hálásan köszönik az áldozatvállalást!

A Fő utcai templomban folyamatosak voltak a kisebb-nagyobb felújítások: az elmúlt években a templom ablakait restaurálták, a belső festést végezték el, a tetőszerkezetet és a karzatot kellett felújítani, és a fűtést korszerűsíteni. Jelenleg éppen az üvegablakok cserélődnek, és egy tervezett homlokzatfelújítás veszi nem soká kezdetét.

Jó látni, ahogy szépülnek és gyarapodnak parókiáink!