Születés Kőbányán

"Magasztalja az én lelkem az Urat és örvendez lelkem az én Üdvözítő Istenemben!” (Lk 1, 46-47)

Zsúfolásig megtelt október 3-án az Istenszülő oltalma ünnepére szentelt-, barokk stílusú görögkatolikus kápolna Kőbányán, amelyet eredetileg 1740-ben a segítő Szűz Mária tiszteletére ajánlottak fel. A kistemplom fogadalmi kápolnaként épült a Conti család felajánlásából az akkor dúló kolerajárványból való menekülés emlékére. 1802-től a környék római katolikus híveit szolgálta ki, majd 1947-től a görögkatolikus hívek szolgálatába állították korábban Kispest, később pedig a Rózsák terei Görögkatolikus Egyházközség leányegyházközségeként.

Az elmúlt évtizedekben az önállósodást szolgáló több kezdeményezés is született, amely megerősítette az itt élő hívek összetartozását. E kezdeményezés továbbfejlesztése érdekében Főtisztelendő Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya teljes támogatásáról biztosította a kápolnához tartozó görögkatolikusokat, és idén nyártól a szervezőlelkészségi közös munkálkodás saját szolgálattevőjeként Dr. Lakatos Péter atyát nevezte ki.

 A fejlődni kívánó közösség számára a Kápolna búcsújának alkalmából érsek atya buzdító levelet is írt, amelyben hangsúlyozta:

„…Mindig is voltak buzgó személyek, családok, akik évtizedek óta életben tartották ezt a maroknyi közösséget. Istennek hála, a kőbányai közösség ma is él, élő módon imádkozik, igazi élő sejtje a fővárosi görögkatolikusságnak. S ha kicsinynek, gyengének is érezné magát ez a közösség, emiatt mákszemnyi szégyenkeznivalója sincs, hiszen – mint láttuk – Isten éppen a kicsikkel, a jelentéktelennek látszókkal tesz nagy csodákat. Amit kérek az itteni hívektől, az a bizalom és a hit. Higgyünk abban, hogy Isten nem felejti el népét! Higgyünk abban, hogy Isten elvégzi a maga művét, minden emberi számítás ellenére is! Higgyünk abban, hogy Isten végtelenül hatalmas szeretettel fordul az itt élő, itt imádkozó gyermekei felé, és amit kérnek tőle, üdvösségük érdekében azt haladéktalanul meg is adja nekik! …Arra kaptam indíttatást, hogy az itteni közösséget szervezőlelkészséggé emeljem. … Az Istenszülő kiterjesztett védőleple jól mutatja, hogy Isten nem hagy el minket. Mi se hagyjuk el őt, éljünk ezzel a ránk árasztott szeretettel! Ezt kérem a kőbányai hívektől, ezt kérem vezetőjüktől, Péter atyától. És azt kérem a Szentlélektől, hogy mindehhez adja meg az ő isteni erejét. Amen.”

Ugyanezen gondolatok mentén fogalmazott szentbeszédében a búcsú meghívott szónoka, Főtisztelendő Mák Ferenc katona ezredes atya, aki a Kápolna születésének körülményeire reflektálva kiemelte:

„Az Istenszülő oltalma alatt a történelem során számtalan csoda történt. Máriapócs, Lourdes, Fatima mind az Isten szeretetének szimbólumaivá váltak. A kőbányai közösség múltja és jelene bizakodó reménnyel tölti el szíveinket, hogy jövője az Isten szeretetének és az Istenszülő oltalmának szimbólumává váljon.”

Az ünnepi Szent Liturgia után, a járványügyi korlátozások megszűnését követő első körmenet még inkább jelképezte az evangélium hirdetésének fontosságát. „Kérjetek és adatik nektek…” (Mt 7, 7) E jeles alkalom végén jó hangulatú agapé keretein belül beszélgettek a hívek a bizalomteljes jövőről, tervekről, folytatásról.

Hálával tartozunk mindazon atyáknak, szolgálattevőknek, akik közösségünket mindezidáig építették.