Tanévzáró Szent Liturgia Hajdúnánáson

A prédikációt egy kedves történettel kezdte, Turgenyev prózai költeményét idézte (Lakoma a legfensőbb lénynél), mely arról szól, hogy Isten lakomát rendez az erények számára. Meghívja az összes erényt, aprót (mely még kedvesebb Isten előtt), és nagyot, és úgy tűnt mindenki nagyon jól érzi magát, kedvesen elbeszélgettek egymással. Viszont a legfelsőbb lénynek feltűnt, hogy két csodálatos erény nem ismeri egymást, ezért odament, hogy bemutassa egymásnak őket: a „jótékonyság” és a „hálaadás” most találkoztak először.

„Mindkét erény nagyon fontos, és mi nem gyakoroljuk egyiket sem” – kezdte tanítását parókus atya. „Hálát adni jöttünk ide. A kéréseink oly gyakran elhangzanak, még a legkisebb gyerekek is buzgón kulcsolják össze a kezüket, és kérik az Istent pl. egy dolgozat előtt, aztán, amikor elmarad a dolgozat, elfelejtik az egészet. Nekik minden jár… és elfelejtenek hálát adni. A liturgiánk is olyan, mint az életünk, kérjük a Jóisten segítségét, buzgón esedezünk, majd kéréseinket az Istenszülő oltalmába helyezzük, ez tényleg olyan, mintha kérnénk a szüleink segítségét” – emelte ki Gergely atya. Azzal folytatta, hogy a liturgiában a tanító rész következik. Most azt hallottuk, hogy Jézus tanítványokat gyűjt. Mi vagyunk ezek a tanítványok. Amit itt a templomban hallunk, azt hirdetnünk kell a saját környezetünkben is. Úgy jöjjünk a templomba, hogy részesüljünk Jézus Krisztus legszentebb testéből és véréből, a legszentebb Eucharisztiából, hiszen nem csak az Igét kell magunkba fogadnunk, hanem magát a Legfőbb Jót. Ezután a szertartás azzal fejeződik be, hogy hálát adunk. Hálát adunk azokért az égi javakért, melyekkel bennünket a Jóisten megörvendeztetett.

„Az életutunk is erre hasonlít, hiszen a kisgyerek még annyi mindent tud kérni. A nagyobb gyerek sokat tanul, hogy jó felnőtt lehessen, és milyen jó, amikor időseink már nem kérnek, hanem hálát adnak. Hálát adnak mindazért, amit kaptak a Jóistentől. Ebben a hálaadásban benne van, hogy milyen jó, hogy Istenhez tartozok, milyen jó, hogy az Isten gyermeke lehetek. Ő mindig elég kegyelmet ad ahhoz, hogy én mindig tudjak hozzá fordulni, rajtam múlik, hogy Hozzá fordulok-e. Hogy hálát adok-e mindig neki mindenért. Ezért a tanévért is” – fejezte be homíliáját a parókus atya.

Nagyon fontos felhívni a gyerekek figyelmét a hálaadásra, és ezt Gergely atya a legjobbkor tette. Talán furcsán és egyedi módon alakult ez a tanév minden diák számára, mégis fontos, hogy a nehézséget is meg tudjuk köszönni, hogy észrevegyük a problémák között is azt a sok jót, mellyel elhalmoz bennünket a Jóisten. Minden diáknak a legkisebbektől a legnagyobbakig, valamint tanáraiknak is Isten kegyelméből áldott, pihenéssel teli, örömökben gazdag nyarat kívánunk!