Tekintsük át az Istennel való kapcsolatunkat!

A szokásoknak megfelelően a debreceni Református Nagytemplomban tartották az ökumenikus imahét záró imádságát, melyen dr. Fekete Károly református püspök köszöntötte az egybegyűlteket. Kiss János baptista lelkipásztor Igeolvasása után Palánki Ferenc római katolikus püspök tartott előimát, prédikációt pedig Kocsis Fülöp érsek-metropolita mondott.

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tájékoztatója szerint a 2024-es ökumenikus imahét anyagát az afrikai Burkina Faso-i ökumenikus munkacsoport állította össze. Egy alapjaiban az európaitól eltérő társadalmi viszonyok között élő, Krisztus evangéliumát kisebbségi helyzetben hirdető egyházról van szó. Igen nehéz gazdasági és politikai viszonyok között kell az ott élő testvéreinknek Krisztusról tanúságot tenniük. A menekültek többsége ebből az országból érkezik Európába és Észak-Amerikába. 

Az imahét programadó témája:

„Szeresd Uradat, Istenedet... felebarátodat pedig, mint saját magadat” (Lk 10,27).

Lukács 10,25–37

„Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. Ő viszont igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom? Válaszul Jézus ezt mondta neki: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, de amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!”

„Krisztus önmagát állítja példának az irgalmas szamaritánus történetében” – mondta Fülöp metropolita. „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket. És ha én szeretnék úgy szeretni, ahogy az Isten, akkor a feladatom elsősorban nem is az, hogy erőt vegyek magamon és a rászorulók szükségleteit vegyem észre és azt elégítsem ki, sokkal többet kér az Isten: szeressünk úgy, ahogy az Isten tud szeretni! Csakis így teljesíthető a legfőbb parancs. Teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből, minden erőmből! Mert az Isten így szeret minket: teljesen nekünk adja magát. És ezért ez a legfőbb parancs: nem Ímmel-ámmal, hanem teljes odaadással szeresd az Istent, és ahogy Ő szeret téged, úgy szeresd felebarátodat! Akkor fogjuk tudni teljesíteni ezt a parancsot, ha megismerjük az Isten szeretetét. Az ökumenikus imahét záró eseményén ezt szeretném mindnyájunk szívében elérni, mint legfőbb feladat: fedezzük föl, hogy mennyire szeret minket az Isten. Tekintsük át az Istennel való kapcsolatunkat. Lássam be, hogy én vagyok a rászoruló ember, mert a bűneim lefelé húznak, újra és újra rám támadnak a kísértések, amikkel nem bírok megbirkózni. Talán ez lehet az ökumenikus imahét további tevékeny üzenete. Ebben mindnyájan egyek vagyunk: görög, római, református, baptista, evangélikus, ortodox, bármilyen felekezetű testvérünk! Összefog bennünket az Isten szeretete! Minél inkább fölfedezem az Ő szeretetét, annál közelebb kerülök a testvéremhez, akit szintén szeret az Isten!”

Fülöp atya még mélyebb kapcsolatra hívta fel a figyelmet: „A kiszolgáltatottságban is egyek vagyunk: ugyanazok a bűnök kísértenek minket, ugyanazok a szenvedélyek tépázzák az életünket. Nagyon egyek vagyunk testvéreim! A rászorultságunkban és a megváltottságunkban is! Isten az, aki egyesít minket. Minél inkább megértem az Isten szeretetét a saját életemben, annál inkább az egyházak egységének vagyok a munkása, a hirdetője, a prófétája, hogy egyek vagyunk!”

A végén arra kérte a jelenlévőket: „Zárjuk úgy ezt az imahetet, hogy meghalljuk ezt a feladatot, persze ez is mindenkinek másként fogalmazódik meg az életében. Nézzem meg, hogy mennyire tehetek arról, hogy eltávolodtam az egyháztól, az Istentől, a hivatásomtól. Mennyire engedem be a szenvedélyeket, amelyek megtépázzák az életemet. Vizsgáljam meg, mit tett értem az Isten, miben segített engem...most már érthető, hogy miért ezt a példabeszédet választották afrikai tetsvéreink, amely nemcsak a felebaráti szeretet gyakorlására buzdít bennünket, hanem hitünk elmélyítésében van segítségünkre. Minél mélyebben éljük meg a hitünket, annál közelebb kerülünk egymáshoz. Annál inkább egységben élünk egymással és az Istennel. Erre az egységre hív minket az Isten.”

Az imádság végén Sipos Barnabás ortodox parókussal közösen hangzott el az Apostoli Hitvallás, a záróimát és az Úri imát Asztalos Richárd evangélikus lelkipásztor mondta. Az imahét perselyadományát a Debreceni Evangélikus Egyházközség családi bölcsődéjének játszótérfejlesztésére ajánlják fel.