Teltház a Lautitia oratóriumának szegedi előadásán

Mind a Lautitia, mind a Grecsó – Hrutka páros önmagában is vonzza a közönséget, ha pedig együtt alkotnak valamit, az garancia a sikerre, nem volt hát véletlen az óriási érdeklődés.

A jól ismert szerzőpárosban olyan mély nyomot hagyott az elmúlt években a Lautitiával való közös zenélés, hogy szorosabbra kívánták fűzni velük az együttműködést. Így született meg a Lautitiának írt Ajtók című oratórium, amely egy érzelemdús zenés irodalmi kórusmű.

Első hallásra többen tartózkodással várták a modern zene és a klasszikus kórusmű keveredését előre vetítő zenei produkciót. A Lautitiától azonban nem áll messze a kreatív, egyben lehengerlő előadásmód, Hrutka Róbert sokoldalú zeneszerző, Grecsó Krisztián pedig nagyszerű szövegeket ír, így mindenképpen különleges zenei élménynek nézett elébe a megyeszékhely közönsége - köztük a szegedi születésű Fülöp metropolita. Az érdeklődést az is mutatta, hogy a templomon kívül a Dóm téren is nyújtózkodtak az emberek, hogy láthassák-hallhassák az előadást.

Az Ajtók kórussal zengő dalai és történetei azonban nem csupán zeneszámok. Az énkeresésről, önmagunk megismeréséről szólnak. Feltárulnak egymás után a lélek nehéz kapui, és kiderül: titkaink vannak magunk előtt. A vágyainkat, a múltunkat, és néha még az érzéseinket, álmainkat is elzárjuk magunk elől… A hallgatót a prózai részek és az azt megjelenítő hangszeres, szólóval kísért énekek, hangulatfestő zörejek visszarepítik a múltba, az ősök és az emberi kapcsolatok őszinte, boldog éveibe, a felnőtté válás és célkeresés éveibe, a kudarcok és sikerek pillanataiba.

A modern műfaji fúzió a klasszikus-, népi- és világzenéből építkezve jut el a jelenkor hangzásvilágáig, s a prózai részekkel kiegészítve erős érzéseket szabadít föl a hallgatóságból. Sokan azt mondták, libabőrrel hallgatták végig a művet. Nem csak előadás volt, hanem lelki utazás.

Az előadás minőségét és élményét velősen foglalta össze a koncert végén a dómból kifelé menet egy férfi: „Magyarország meg van mentve!”