Templombúcsú a Rózsák terén

Prédikációját azzal a felütéssel kezdte, hogy vajon mi lebeghetett 117 évvel ezelőtt a Rózsák terei görög katolikusok, azaz a budapesti görögkatolikusok előtt, hogy ezt az ünnepet választották a templom búcsújának. Nemcsak a saját életükből és a görögkatolikusság történelméből választották ezt az ünnepet, hanem azt akarták elérni, hogy a mindenkori Rózsák terei görögkatolikusok számára ott legyen az Istenszülő oltalma, és úgy tekintsenek Máriára, mint akihez bátran fordulhatnak.

„Ebben a templomban két nagyon szép Mária kép is található –folytatta a budai parókus atya. Az egyik a Roskovics Ignác által megfestett, gyönyörű Istenszülő kép, az oltárkép, amin a magyar címerpajzsot láthatjuk. A másik alkotás, a pócsi könnyező Szűz másolata, az előtérben található. Aki ebbe a templomba betér egy imára, az előtér ajtaját mindig nyitva találja, ott bármikor lehet találkozni Mária könnyező képével. A magyar görögkatolikusok megtapasztalták a máriapócsi ikon könnyei által, hogy az Istenszülő Szűz nemcsak a magyarságot oltalmazza, hanem a magyarságon belül a görögkatolikus nyájnak is védelmezője kíván lenni.

Az Isten és a női jelleg

Jézus szavaiból sokszor az Isten szeretetének anyai vonásai szólalnak meg. Isteni lényében nem különböztetünk meg biológiai nemeket, férfit és nőt, mert az Isten maga a teljesség. A szeretet minden vonását birtokolja és magában hordozza. De Ő tudja, hogy nekünk szükségünk van arra, hogy ezeket a jegyeket megtapasztaljuk, ezért az embert férfinak és nőnek teremti, és a megváltás üdvében is kidomborodik a férfiasság és nőiesség: hiszen Jézus férfivá lesz, a Megváltó pedig asszonytól születik. Mária a nő, az édesanya is közreműködik az emberi nem megváltásának nagy történelmében.

Rembrandt ezt a kettősséget próbálja megmutatni a tékozló fiú hazatérését ábrázoló híres festményében, ahol a fiú vállára omló édesapa egyik keze női, a másik pedig férfi. Látjuk a bennünket körülvevő, modern világban, hogy a nemekhez való viszony igencsak ambivalenssé, hullámázóvá vált, sokan már meg is kérdőjelezik a férfiasságot vagy nőiességet, és úgy gondolják, hogy a nemeket szabadon lehet váltogatni, mint valami ruhát. Ehhez képest Mária úgy jelenik meg számunkra, mint az Isten által elgondolt nőiességnek és az anyaságnak a megformálója. Byron, a nagy angol költő fogalmaz így a nőiességről:

„Nő az élet első tápforrása;

Nő tanít az első dadogásra;

Nő töröl az arcról legtöbb könnyet;

Nő virraszt halálos ágyad mellett.”

„Nem tudom, vajon az ő szeme előtt lebegett-e az Istenszülő Mária alakja – mondja Mosolygó Péter atya - de az biztos, hogy minden sora megmutatkozik Mária szemében.”

„Nő az élet első tápforrása”: Mária életet adott az Isten fiának, aki kiüresítette magát és törékeny kisded lett, akit táplálni kellett. Mária emlőjéből táplálta a hatalmas Istent. Ritkán lehet olyan ikonábrázolásokat is találni, ahol nem szemérmességgel, hanem reálisan ábrázolják az anyaságot. Mária nemcsak Jézust táplálta, hanem táplál minket is Fia által. Nekünk szülte az Üdvözítőt, aki a kereszten életét adta értünk, és az utolsó vacsorán meghagyta, hogy ezt a keresztáldozat újra és újra megéljük, átéljük a Szentáldozásban. Tehát Mária az ő gyermekeit táplálja Szent Fia testével és vérével.

„Nő tanít az első dadogásra”: ha az Isten fia kiszolgáltatott, törékeny, kis csecsemővé lett, akkor meg is kellett tanulnia beszélni. Az evangélium szűkszavúan beszél Jézus életének első éveiről. Megszületik Betlehemben, aztán már 12 évesen egy nyiladozó értelmű, nagyfiút látunk a templomban. Talán át is siklunk a fölött, hogy Jézusnak emberi voltában ugyanúgy meg kellett tanulnia beszélni, mint mindenki másnak. Mária nyilván nemcsak az anyanyelvre tanította gyermekét, hanem ugyanolyan szép szavakkal tanította gyermekét is imádkozni, mint ahogy ő imádkozott annak idején Erzsébetnél: „Magasztalja lelkem az Urat, és örvendezzen lelkem az én üdvözítő Istenemre”.

„Nő töröl le az arcról legtöbb könnyet”: Mária maga is megtapasztalta a könnyek fájdalmát és meg is mutatta ezeket a könnyeket. Milyen szép lehetett, amikor a máriapócsi templomban az ártatlanul halálra ítélt férfi kezéről leesett a bilincs, mert azt kérte, hogy még Mária képe előtt imádkozhasson... Vagy a könnyező Szűz csodáiról tanúskodnak az oda felakasztott botok és mankók. „Hallottam múltkorában – meséli Mosolygó Péter atya - hogy nemrég odatettek egy járókeretet, mert egy kárpátaljai gyerek napjainkban is meggyógyult ott a betegségéből. Mária letörli a fájdalmunkat, a könnyeinket.

„Nő virraszt a halálos ágyak mellett”: A nőkben ott a szívósság, nem csoda, hogy sokszor beteget ápolnak, a haldoklók mellett is ott vannak. Mária is ott volt végig a kereszt alatt, amikor János kivételével a többi apostol szélnek eredt, mert félt. Mária és az asszonyok ott vannak a kereszt alatt, az anya virraszt a fia halálánál. És az Üdvözlégy imádság végén mi is arra kérjük Máriát, hogy imádkozzon érettünk majd halálunk óráján.

Mária, a közbenjáró

A Szentbeszéd végén Péter atya elmesélte Böjte Csaba testvér egyik történetét: Szent Péter durcásan járkál fel-alá a mennyországban, csörgeti a kulcsait. Amikor összefut az Úr Jézussal, azt mondja, ő visszaadja a kulcsokat, Jézus pedig kérdezi, hogy miért olyan durcás. Péter erre azt válaszolja: „Hát én mióta végzem már ezt a feladatot, amit rám bíztál, ott állok a mennyország kapujában, jönnek az emberek, felütöm az élet könyvét és nézem, hogy ki, mit csinált, majd elirányítom őket. Egyik megy a mennybe, másik a tisztítótűzbe, a harmadik a kárhozat tüzébe.” Jézus erre megkérdezte tőle, hogy ezzel mi a gond. Erre Péter válasza a következő volt: „Hát az Uram, hogy én végzem a munkámat, irányítom az embereket, de ők meg odamennek a te édesanyádhoz, és addig könyörögnek, hogy ő a hátsó ajtón beengedi őket.”

Mária megmutatja, milyen egy nőies nő

Valóban ilyen Mária oltalma, az ő anyasága, ebből következik, hogy gyermekeire mindig gondja van. Ez az a fajta nőiesség, ami sokszor talán elhomályosul a modern ember szemében. A modern ember úgy tekint a nőiességre, hogy a nőknek meg kell küzdeniük a férfiakkal, vagyis a nemek harcát meg kell vívni. Régen a szocializmusban be kellett bizonyítani, hogy a nő is lehet traktoros, napjainkban pedig azt, hogy egy nő is lehet ketrecharcos. Minthogyha ez a nőiesség kérdése lenne. Mária azonban bemutatja számunkra azt, hogy nő az, aki kitartóan, odaadóan szeret.

Őseinktől kapott örökség itt a Rózsák terén egyben feladat is. Mária ösztökél bennünket: „vegyétek a táplálékot, amit szültem, fiamat, Krisztust az igében, az Evangélium tanításában, és a Szentáldozásban. Tanuljatok imádkozni, titeket is tanítani akarlak dadogásra az Isten előtt. Imádkozzatok, ahogy én is imádkoztam! Könnyeitekkel forduljatok bizalommal hozzám, hiszen hány és hány nemzedék tapasztalta meg ezt a biztos menedéket. És végül ne felejtsétek az élet igazi örök célját, amely elérésben az utolsó pillanatig számíthattok rám.” - Így fordultak az ősök Máriához, és reméljük, hogy még a dédunokáink is így fognak hozzá fohászkodni.