Teremtésvédelem Imavilágnapja

Isten a földet nemes ajándékként bízta ránk, amiért közös felelősséget hordozunk. A teremtés elbeszélése távlati képet nyújt nekünk a világról. A Szentírás felfedi, hogy „kezdetben” az Isten megbízta az embert a természeti környezet őrzésében és védelmében való közreműködésre. Kezdetben, ahogy olvassuk a Teremtés könyvében (Ter 2,5) „még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje”. A földet úgy bízzák ránk, mint egy nemes ajándékot és mint egy olyan örökséget, aminek közösen hordozzuk a felelősségét, azért hogy „végül” minden dolog a földön és az égen majd Krisztusban nyerjen összefoglalást (vö Ef 1,10). Az emberi méltóság és felvirágzás mélységesen kapcsolódik az egész teremtés védelméhez.        

Erkölcsileg hanyatló körkép tárul fel számunkra: kielégíthetetlen vágy az erőforrásokra…

Mindazonáltal „időközben” a világ története nagyon másféle helyzetet mutat. Erkölcsileg hanyatló körkép tárul fel számunkra, ahol a teremtett világgal szembeni magatartásunk és viselkedésünk elhomályosítja a hivatásunkat arra, hogy Isten munkatársai legyünk. Hajlamunk, hogy megtörjük a világ kényes és kiegyensúlyozott ökorendszerét, kielégíthetetlen vágyunk, hogy manipuláljuk és ellenőrizzük a földgolyó korlátozott erőforrásait, sóvárgásunk a határtalan piaci haszonszerzésre, mindez elidegenített minket a teremtés eredeti tervétől. Nem tiszteljük többé a természetet, mint egy közösen megosztott adományt, hanem úgy tekintünk rá, mint személyes tulajdonunkra.  Nem úgy viszonyulunk többé a teremtéshez, hogy fenntartsuk azt, hanem ráparancsolunk, hogy táplálja a rendszereinket.   

Az ember a természettel együtt pusztul…

Tragikusak és tartósak ennek a vagylagos világszemléletnek a következményei. Az emberi és természeti környezet együtt megy tönkre és a földgolyó ilyen pusztulása a legsérülékenyebb emberekre nehezedik. A környezetszennyezés hatása visszaüt, mindenekelőtt azokra, akik szegényen élnek a föld bármely szögletén. A föld javai felelősségteljes használatának a kötelessége magába foglalja valamennyi emberi személy és az összes teremtett élőlény elismerését és tiszteletét. A teremtett világ védelmére szólító sürgető meghívás és kihívás felszólítást jelent az egész emberiség számára, hogy működjön közre a fenntartható és átfogó fejlődés érdekében.    

Minden jóakaratú embert arra hívunk, szánjanak időt a környezetért mondott imádságra

Ennélfogva, Isten teremtett világa iránti közös aggodalomtól egyesítve és elismerve, hogy a föld mindnyájunk közös java, minden jóakaratú embert meleg szívvel arra hívunk, hogy szeptember elsején szánjanak időt a környezetért mondott imádságra. Ez alkalommal szeretnénk hálát adni a jóakaratú Teremtőnek a teremtett világ csodálatos ajándékáért és elkötelezzük magunkat annak őrzésében és védelmében, az eljövendő nemzedékek javára.            

Az imádság által is változtassuk meg a világhoz való viszonyunkat

Végül, tudjuk, hogy hiába fáradunk, ha az Úr nincs mellettünk (vö Zsolt 116/117), ha az imádság nem áll megfontolásaink és istentiszteletünk középpontjában. Ugyanis imádságunk egyik célkitűzése, hogy megváltoztassuk a világról alkotott felfogásunkat, azzal a céllal, hogy megváltoztassuk azt a módot, ahogy a világhoz viszonyulunk. Javaslatunk célja, hogy bátrak legyünk átkarolni életvitelünkben az egyszerűséget és a nagyobb szolidaritást.         

Sürgető felhívással fordulunk mindazok felé, akik a szociális, gazdasági, politikai és kulturális közegben dolgoznak, hogy figyelmesen hallgassák meg a föld kiáltását és teljes odaadással foglalkozzanak a peremre szorultak szükségleteivel, de leginkább válaszoljanak sokak könyörgésére a globális megegyezés fenntartásában, hogy meggyógyuljon a sérült teremtett világ. Meg vagyunk győződve, hogy nincs valódi és tartós megoldás az ökológiai válságra és a klímaváltozásra, összehangolt és közösségi válasz nélkül, megosztott felelősség és olyan számadás nélkül, mely elsőbbséget ad a szolidaritásnak és a szolgálatnak. 

Kelt a Vatikánban és Fanarban 2017. szeptember elsején

Ferenc pápa és Bertalan ökumenikus pátriárka