Valóban gyönyörű szerelmi költeményt hallhatunk Fülöp atyától. De nem szerelmi vallomás ez, hiszen nem a kedveshez szól, inkább helyzetjelentést ad.
Olyan helyzetről ad költői jelentést, amelyben a földi és mennyei érzések lágy harmóniává simulva vallanak a legszebbről, amit ember átélhet a földön, a szeretet legtüzesebb fokáról, a szerelemről. Földi érzés? Igen, de mennyei ajándék. Mert nem csak a földi szerelmeseké a „titkok illata, a béke égi csendje”.
Mindazok ismerik, ismerhetik, akiket magával ragad a Szeretet végtelen ereje.