Úgy váljunk szentté, hogy tetteinkkel az Istenhez igazodjunk - Ötvenéves a pécsi egyházközség

Szinte az egész év meghatározó gondolata volt a jubileumi ünnepség készülete. Szerettünk volna méltó módon, lelkileg is felkészülni, ezért naponta imaórát végeztünk, megemlékezvén az alapítókról, a hajdani parókusokról és a hívek szándékairól. A parókusi szolgálatot Szántai Miklós Máté OSBM látta el Szegedről 1969-1985 között, őt követte Gulybán Tibor atya, aki 1985-1998 között szolgált itt, majd pedig Bodogán László atya 1998-2016. között gondoskodott a hitéletről. Jelenleg Zajácz Gábor parókus szolgál az egyházközségben. 

A jelen gazdasági helyzet noha megijesztettek minket és már-már azt sugallták, hogy felül kell vizsgálni terveinket az ünneplést illetően, végül mindent számba véve a közösen megélt ünnep örömét nem engedtük alárendelni a körülményeknek, és milyen jól döntöttünk! Lentebb olvasva talán valamilyen módon Fülöp metropolita atya tanítása is ezt erősítette meg, holott mit sem sejtett efféle vívódásainkról.

A december 4-ét megelőző napokban az egyházközség tagjai lázas készülődésben sokat fáradoztak: a templom takarítása, a közösségi ház udvarának rendbetétele, a terítés, bevásárlás; minden feladat felelős gazdára talált. Volt, aki művészien díszített és igen sok finomságot sütött erre a jeles alkalomra. Így vált az ünnep valamennyiünké, mind-mind hozzátettünk saját talentumaink szerint.

Vasárnap reggel Fülöp metropolita atya vezetésével az utrenyét imádkozhattuk végig, majd az ünnepi Szent Liturgia vette kezdetét. Csodálatos, mély és magával ragadó volt a szertartás elején az, ahogyan érsek-metropolita atya nyilvánosan magára öltötte a liturgikus ruhadarabokat szinte a híveket is „beöltöztetve” ezzel a közös imádságra.

A prédikációban arra tanította a főpásztor közösséget, hogy bár olyan civilizációt, közösséget építettünk föl, ami biztonságérzetet ad, arra törekszünk, hogy ne legyünk kiszolgáltatva sem az időjárásnak, sem a mezőgazdaságnak és ez talán magától értetődő igénynek is tűnhet számunkra, ám ez a kiszolgáltatottság előli menekülés magával vonja az Istentől való menekülést. Be kell látnunk, hogy a természetben könnyebb Istenre hangolódni, mint egy aszfaltrengetegben Istenre találni. Mi ugyanolyan racionálisan gondolkodunk, mint a mai evangéliumi szakaszban(Lk 12,16-21) szereplő ember, aki elkövette azt a hibát, hogy terveit Isten nélkül szabta meg csupán saját magára hagyatkozott.

„Vajon lehet-e valahonnan is kizárni Istent?” – tette fel a kérdést a főpásztor. A filozófia azt mondja, hogy nem, az Isten mindenütt ott van, mindenütt jelen van, a vecsernyei 103. zsoltárban is ezt imádkozzuk. Senki és semmi más nem képes erre egyedül az ember. Az ember képes Őt kizárni a szívéből, a gondolkodásából.

Az evangéliumi gazdag ember példájához visszatérve felmerül a kérdés, vajon a gazdagság bűn? A gazdagság nem bűn, sőt áldás is lehet, a gazdagságot jól használva sok jót lehet tenni, ahogyan Szent Erzsébet naplójában ezt olvassuk.

A példabeszéd utolsó mondata segít rávilágítania tanulságra: Istenben gazdagodni.

Ha nagy vagyonom van tudok sok-sok jót tenni, a sok jócselekedet által Istenhez hasonló tudok lenni, tehát ha lehetőségem szerint minéltöbb jót teszek ezáltal Istenben gazdagodom. Jótetteim felnyitják a szememet arra, hogy a gazdagság elvakít és lehetőséget kapok ezáltal arra, hogy Isten szerint éljem meg a vagyonnal való rendelkezésemet. Ide vonhatjuk a talentumokkal való helyes gazdálkodást is, hiszen gazdagság lehet szellemi, lelki, leleményesség. Arra vagyunk hívva, hogy az Istenben gazdagodjunk ezek által a javak által.

Amennyiben az Istenben szeretnénk gazdagodni, érzékelni fogunk egy lelki kiszolgáltatottságot. Néha jólesik imádkozni, néha nem nagyon, néha észreveszem a másik hibáját, néha átsiklok felette, ilyenek vagyunk mindannyian.

Xavéri Szent Ferenc hallatlan termékenységgel hirdette Isten igéjét, Japánig eljutott, évről-évre ezreket keresztelt és térített meg, Japánban mégsem volt sikeres a missziója, Kínában pedig egyenesen kudarcot kellett megélnie. Ilyen ember életében, aki egy szent, súlyos kudarcok is előfordulnak. 46 évesen halt meg, ám ezalatt a rövid idő alatt csodálatos életutat futott be. Mi volt a titka? Minden körülmények között Istent akarta hirdetni, ezáltal Istenben gazdagodott.

Drága Testvéreim!-szólította meg Fülöp atya a pécsi híveket. Előttünk áll a példa, előttünk áll a lehetőség, mindannyiunkat erre hív az Isten, úgy váljunk szentté, hogy nap, mint nap, minden tettünkkel az Istenhez igazodjunk.

A Szent Liturgiát közös ebéd követte a Xavéri Szent Ferenc Görögkatolikus Közösségi Házban, ahol lehetőség volt metropolita atyával és egymással kötetlenül beszélgetni.

A pécsi hívek szívében mély nyomot hagyott az érseki Szent Liturgia, a látogatás, mely megerősítő és töltekeztető volt.