A festmény egy véletlen folytán került Terdik Szilveszter művészettörténész látókörébe. Ő hívta fel Tamás atya figyelmét a műtárgyra, aki megvásárolta a festményt. Seres Tamás, a múzeum restaurátora közreműködésével a kép megújult, és hozzáillő keretet kapott.
2023. június 15-én az egyháztörténészek IX. országos találkozóján került sor az ünnepélyes átadásra. A műtárgyat Szabó Irén igazgató vette át Véghseő Tamás magánadományaként a múzeum számára.
Jakusich György (1642-1647) egri püspök volt. A korabeli magyar katolikus egyház egyik reményteljes fiatal főpásztora, aki Rómában a Német-Magyar Kollégiumban készült a papságra. 1632-ben Pázmány Péter bíboros Rómában szentelte pappá. Hazatérve pályája gyorsan emelkedett nemcsak az egyházi hierarchiában, de a bécsi udvarban is. Esztergomi érseki helynökként megalapította a jezsuiták komáromi rendházát, III. Ferdinánd fontos diplomáciai feladatokat bízott rá. 1637-ben a király veszprémi püspökké nevezte ki. Ebben a tisztségében ő koronázta meg III. Ferdinánd feleségét, Mária Anna királynét.
1642-ben mentora, Lippay György utódja lett az egri püspöki székben. Nővére, Jakusich Anna, Homonnai Drugeth János országbíró felesége, Ungváron élt, és támogatta a görögkatolikus egyház létrejöttét. 1645 decemberében Jakusich Anna megözvegyült. Testvére, György több hónapra Ungvárra költözött, hogy segítsen neki a hatalmas Drugeth-birtokok kormányzásában. Ekkor ismerkedett meg azokkal a bazilitákkal, Parthén Péterrel és Kossovics Gáborral, akik Jakusich Anna támogatásával 1642-től kezdve Ungváron éltek, és az unió eszméjét terjesztették a környékbeli ortodox papság körében. Az általuk elért eredménynek köszönhetően Jakusich György 1646. április 24-ére, Szent György ünnepére Ungvárra hívta a környékbeli ortodox papokat. Az unió első lépéseként püspöküknek ismerték el Jakusich György egri püspököt és utódait.
Az unió további fejlődésében és a magyar katolikus egyház megújulásában már nem vehetett részt, mivel 1647 novemberében, mindössze 38 évesen elhunyt. Fiatal kora és rövid püspöki szolgálata ellenére beírta magát a magyar egyháztörténetbe, s különösen fontos emlékezete a görögkatolikus egyházban.
A most átadott 18. századi portrét még egy, a püspök életében készült metszet alapján festette egy máig ismeretlen művész.
Az ünnepélyes átadás jól példája annak, hogy egy múzeum gyarapodásának nagyon fontos forrása a magánszemélyektől történő adományozás. Szabó Irén elmondta, hogy az újonnan létrejött Görögkatolikus Múzeum számára meghatározó, hogy a görögkatolikus egyház történetének szétszóródott magánszemélyek birtokában lévő emlékei megtalálják az utat a múzeum gyűjteményeibe.
szöveg: Vándor Ilka
fotó: P. Tóth Nóra / Nyíregyházi Egyházmegye