Ünnepélyes áldozás Debrecenben

Az Eucharisztia a keresztség és a bérmálás után az egyház harmadik beavató szentsége, Krisztus teste és vére a kenyér és a bor színe alatt. Az egész keresztény élet forrása és csúcsa. Ezt a szent cselekményt Jézus Krisztus végezte az utolsó vacsorán, és az egyházra hagyta azt: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” A Szent Liturgiában a kenyér és a bor Krisztus szavai és a Szentlélek segítségül hívása által Krisztus testévé és vérévé válik. Az egyház úgy fogadja az Eucharisztiát, mint a legnagyobb adományt, az új és végleges szövetséget, Krisztus élő és állandó jelenlétének szentségét.

Kenethozó asszonyok vasárnapja igazán jó lehetőség arra, hogy elmélkedjünk arról mi is az Eucharisztia – kezdte tanítását Fülöp metropolita atya. Mit látnak a Krisztus sírjához érkező asszonyok? Azt, hogy a barlang elől el lett hengerítve a kő, a sír pedig üres.

Mi sem látjuk a testet – mondhatják azok, akik nem tanultak hittant, holott tudjuk, hogy Jézus feltámadása után még negyven napig megjelent, egyik alkalommal több mint ötszáz embernek. Ám hiába jelent meg, voltak, akik hittek a szemüknek, voltak, akik nem. Amikor eltelt a 40 nap Jézus másodszorra is eltűnt az emberek szeme elől, amiről ma már a mennybemenetel ünnepeként emlékezünk meg. 

- Mit mondott ekkor Jézus? Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig. (v.ö.: Mt28,16-20 ) Tehát Jézus nem ment el, de akkor hol van?  Hol van Jézus teste? Még mielőtt keresztre feszítették és meghalt, előtte összehívta apostolait egy utolsó vacsorára, melyen Jézus fogta a kenyeret, megtörte odaadta a tanítványainak s azt mondta: vegyétek, egyétek, ez az én testem. S amikor a kelyhet vette, akkor azt mondta: igyatok ebből ez az én vérem – idézte a Megváltó szavait Fülöp metropolita atya. Rávilágított arra is, hogy Jézus így gondoskodott arról, miként legyen velünk, amikor fizikálisan már nem láthatjuk őt.

- A testét és vérét most is magunkhoz vehetjük, mert az az utolsó vacsora az az asztal, itt van velünk. Itt van a templomban, az oltáron, ami minden templomban egyfajta „terem”, „asztal”, ahol Jézus megterített az utolsó vacsorára. Az oltáron lévő kenyér és bor az Eucharisztia, Jézus teste és vére, ami bizonyítja, hogy bár a sír üres, de Jézus velünk van, a világ végezetéig – magyarázta az elsőáldozóknak a főpásztor.

Látjuk és ízleljük, hogy milyen édes az Úr Jézussal együtt lenni, magunkhoz vehetjük az ő testét és vérét. Az oltáron lévő testtel a Szent Liturgiában találkozhatunk, és ma, ezen az alkalmon, amire nagyon készültek a gyerekek végre láthatóvá válik számukra a kenyér és a bor.  - De aki Jézust szereti, aki hisz benne, aki imádkozik hozzá az jól tudja, hogy a kenyér Jézus teste, a bor pedig a vére, vagyis az Eucharisztia, amibe fölismerhetjük, hogy nem hagy magunkra.

Fülöp metropolita végezetül arra kérte a gyerekeket, ne csak ezen az ünnepi alkalmon, hanem hétköznap, vagy lehetőség szerint minden vasárnap vegyék magukhoz Krisztus testét, hiszen minden áldozással befogadjuk Őt a szívünkbe.

A gyermekek hitbéli tanúságtevését hónapok óta tartó felkészítés előzte meg, amiért nagy köszönet illeti Szarka Gergely parókus, Szaplonczay Márk és Troszt Máté segédlelkész atyákat!