Ünnepélyes eskütétel

Pünkösdhétfőn, Püspöki Liturgia keretében tettek esküt a Debreceni Görögkatolikus Parókia új képviselőtestületi tagjai.

Név szerint: Baloghné Tóth Ibolya, Dr. Czifra Károly, Pappné Dalanics Gabriella, Erdélyi Attila, Földi Erzsébet, Gajdos Viktória, Gedeon Tamás, Hajós Gréta, Haramura Béla, Hernádiné Sándor Annamária, Illés György, Dr. Kriskó Miklós, Lőrinczi Róbert, Márkó Zoltánné, Márkus Mihály, Medve József, Dr. Papp László, Pistár Attila, Dr. Számadó Krisztina, Dr. Szigeti Pál, Tóth Zoltán és Dr. Vasas Lászlóné.

A képviselőtestület tagjai különböző feladatokat fognak ellátni, világi elnök lett: Kriskó Miklós, gondnok: Tóth Zoltán, pénztáros: Földi Erzsébet és jegyző lett dr. Számadó Krisztina. Az ünnepélyes esemény után egy szeretetvendégség keretében mondott köszöntőt az új világi elnök, Kriskó Miklós. Egy történetet hozott magával, mely így szólt: 

A két testvér

A történet két testvérről szól, akik egymással szomszédos farmokon éltek. Egy napon komoly konfliktus alakult ki közöttük. Négy évtizedet töltöttek egymás szomszédságában, megosztották egymással gépeiket, terményeket cseréltek, segítettek egymásnak – most először mégis úgy tűnt, kibékíthetetlenekké váltak. Vége lett a jó kapcsolatnak és a hosszú együttműködésnek. Pedig csak egy apró félreértéssel indult, amiből végül komoly nézeteltérés lett. Egymás szidalmazása után hetekig teljes csönd következett.

Egyik reggel az idősebb testvér ajtaján kopogtatás hallatszott. Egy ács állt az ajtó előtt és néhány napra keresett munkát. Az idősebb testvér megörült a lehetőségnek, és egyből ki is jelölte az ács feladatát. „Nézd meg azt a farmot a patakon túl, ott lakik a szomszédom. Valójában az öcsém, akivel múlt héten komolyan összevesztem. Ezt a patakot a közeli folyótól vezette le a farmjaink közé, hogy ezzel is bosszantson. De én könnyen visszavágok. A pajtában találsz rengeteg régi bútordarabot és faanyagot, építs belőlük egy falat a farmjaink közé, hogy ne kelljen többet látnom őt és a farmját.” Az ács így felelt: „Azt hiszem értem a helyzetet. Még ma elvégzem a munkát.” Az idősebb testvér az ács rendelkezésére bocsájtotta a szükséges eszközöket, majd bement a városba. Az ács egész nap keményen dolgozott, és mire munkaadója napnyugtakor hazaért, be is fejezte munkáját. Az idősebb testvérnek tátva maradt a szája, mikor meglátta, mit készített az ács. Nem volt ott semmiféle fal – helyette egy hidat látott, mely a patak két oldalát kötötte össze.Öccse közeledett felé kitárt karokkal és lelkesen üdvözölte bátyját: „Nagyon jó ember vagy, hogy ilyen hidat építtettél mindazok után, amit mondtam és tettem.” A két testvér a hídon mosolyogva megrázta egymás kezét, majd oldalra pillantva látták, hogy az ács már össze is pakolta szerszámait és épp indulni készül. „Várj még! Maradj pár napot, sok munkát tudok még adni neked.” – szólt az idősebb testvér.

„Szívesen maradnék, – felelte az ács – de még rengeteg hidat fel kell építenem.”

A világi elnök reményét fejezte ki, hogy közös munkájuk során sok ilyen hidat tudnak majd építeni.

Ezúton kérjük Isten áldását munkájukra!