Vajdasági diákokat fogadott a Szent László Gimnázium

A covid járvány miatt többször el kellett halasztani a látogatást, ezért már-már feladtuk a reményt, hogy vendégül láthassuk diáktársainkat, így nagy volt az izgatottság, hogy a program idén végül mégis megvalósulhatott. Hosszas megbeszélések, tervezgetések előzték meg a határon túl élők fogadását, jó volt belegondolni, hogy ilyen lehetőséget kaptunk, és megéri erre az alkalomra várakozni. Kíváncsiak voltunk, milyenek is lehetnek kortársaink egy szomszédos országból és reméltük, sikerül majd őket jobban megismerni, és összebarátkozni velük a mi utazásunk során.

A testvérosztály busszal érkezett meg dél körül hozzánk, ami közösen megebédeltünk, majd ppt-k segítségével bemutattuk nekik az iskolánk képzési rendszerét, és persze az osztályunkat is. Érdeklődéssel figyelték, hogyan működik a két tanítási nyelvű képzés Magyarországon. Fényképek segítségével megismertettük őket csodálatos városunkkal, Debrecennel, és természetesen Magyarországgal is.

A rendhagyó történelem órán átismételtük azt, amit a Hunyadiakról tudunk, majd egy izgalmas Kahoot-vetélkedővel zártuk a délelőttöt. A testvérosztály nagyon nyitott volt mindenre, és sok érdekes dolgot kérdezett. Ezek után körbevezettük őket az iskolánkban: elvittük őket az új épületbe (egészségügyi részbe), és jártunk az alagsorban is, ahol a kis tesi termünk van. A végére jól el is fáradt mindenki!

Mivel a látogatás húsvét előtt volt tojáskereséssel folytattok a programunkat az udvaron. Minden kis zugot megnézve majdnem mindegyik tojást megtaláltuk. Egy-két helyet többször is átnéztünk, de a kis tojásokat így sem vettük észre, miközben a diáktársainkat hozó busz sofőre jót szórakozott rajtunk, ő ugyanis látta, hogy hová lettek elrejtve a csokik. Mivel gyönyörű napsütéses időnk volt  az önfeledt kikapcsolódás garantált volt.

A tojáskeresés után két sportban is megmérettette magát a két osztály. Focival kezdtünk, és a vajdasági magyar osztály már az első percekben gólt szerzett. Ez a lendület nem hagyta el őket egészen a meccs végéig, pedig mi két tanárunkat, sőt még az iskola portását is megkértük, hogy erősítsék a csapatunkat! Sikertelenül, mivel a vége 4-0 lett a vendégek javára. Ezek után röplabda meccs kezdődött, és ebben tudtak szépíteni a hazaiak.  

Ragaszkodtunk hozzá, hogy egy vegyes csapatos meccset is játsszunk, ahol mindenki jól érezheti magát. Nem is volt kedve a vendégeinknek haza indulni! Tanáraiktól kaptak egy félórás hosszabbítási lehetőséget, amit újabb mérkőzésekkel töltöttünk ki.

A program végén Tiszlavicz tanár úr köré gyűltünk, aki két dalt játszott nekünk. Felcsendültek a „Nélküled” hangjai, mi pedig közösen énekeltünk. Meghitt pillanatokkal zártuk a napot.

Másnap topolyai testvérosztályunkkal meglátogattuk Debrecen legnevezetesebb épületét, a református Nagytemplomot.

Egy kedves idegenvezetőt kaptunk, aki megmutatta nekünk az egész templomot és mesélt, tanított is közben. Sok érdekességet tudhattunk meg tőle, nemcsak a lelki hajlék, hanem egész Debrecen történelméről. Ahogy elnéztem a testvérosztályt, ők is élvezték a bemutatót; fotóztak, kérdeztek, figyeltek. Ez örömmel töltött el minket, vendéglátókat, hogy nem tartják unalmasnak történelmünket. A Nagytemplomon kívül ellátogattunk még a Református Kollégiumba is, ahol szintúgy bővíthettük ismereteinket, majd a templomkertben pihentünk meg egy kis időre. Utunk végső állomása a Kossuth tér melletti vásártér volt, itt sem maradtunk történelem nélkül.

Összességében ez a délelőtt, amit együtt töltöttünk a testvérosztályunkkal nagyon hasznos volt mindenki számára, és még az időjárás is kegyes volt hozzánk.

Még egyszer köszönjük a lehetőséget, és a kedves idegenvezetőnknek a munkáját.

Nagyon várjuk május 30-át, amikor mi is útra kelhetünk, a Hunyadiak nyomában