A püspökszentelés másnapján Máriapócson a házaspárok és családok búcsúját tartották. A sok pap Miskolcról nem hazafelé, hanem Pócsra vette az irányt és nagy számban képviseltette magát a búcsún. Még a New Jersely állam területén élő görögkatolikusok, vagyis amerikás magyarok püspöke is velük ünnepelt a sok család jelenlétében.

A Szent Liturgia ünnepi szónoka Terdik János atya volt, aki prédikációjában felhívta a jelenlévők figyelmét az evangélium szereplőinek különféle útjára. Az apostolok titokban megütköznek azon, hogy Jézus egy nővel beszélget, ráadásul egy szamariai asszonnyal. De megbotránkozásuk nem fordul kimondott ítéletbe, ez már a tisztulás útja. A szamariai asszony a kérdezés útját járja, amire azt a választ kapja Jézustól, hogy lélekben és igazságban kell imádni az Istent. Imádkozni kell nekünk is, mert aki ma elmulasztja az elmélkedést, az már teret adott az ördögnek.

A szamariaiak befogadják Jézust, figyelnek rá, hisznek neki, pedig még nem is tett ott akkor csodát. Ilyen nyitott szívűnek, készséges lelkűnek kell lennünk, hogy ne utasítsuk el az Urat, mint a názáretiek, hanem vágyódjunk az Élő Víz után.

A mise után Hortobágyi Tibor és felesége előadását hallgathattuk meg, akik a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Családpedagógiai Intézetéből érkeztek. Gondolataik közül néhányat említek:

- A család érzelmi kötődés is, nemcsak fogyasztói közösség.

- A család kellene, hogy elsődleges helye legyen a hitátadásnak, és a kultúra átadásának is.

- Igényünk van arra is, hogy az iskola necsak a pályaválasztásra készítse fel a fiatalokat, necsak oktasson, hanem neveljen is, készítsen fel a családi életre.

- Az tud hatékonyan nevelni, aki maga is hagyja magát nevelni, figyel az önnevelésre.

Megnyugtató üzenetük, hogy senki sem tökéletes ember, tökéletes pár, tökéletes család, de lehet, és kell is törekedni erre.