1966. július 31-én Dudás Miklós püspök úr négy diakónust szentelt áldozópappá: Makláry Jánost, Mező Györgyöt, Pásztor Bazilt és Rádi Csabát. Közülük hárman a jeles nap ötvenedik évfordulóján már a mennyi és örök liturgiában ünnepeltek, Pásztor Bazil atya viszont gyermekei, unokái, paptestvérei és számos hívő közösségében adott hálát fél évszázados papi életének kegyelmeiért.

A Fő utcai templom zsúfolásig megtelt, az ünnepelt papi szolgálati helyeinek mindegyikéről érkezett ünneplő hívekkel. Kiss Antal nyugalmazott kegyhelyigazgató mint kézvezető, Kiss Attila sajópálfalai parókus, Bazil atya keresztfia, mint ünnepi szónok tették az ünnepet családiassá, a Fő utcai templom papjai pedig a régi baráttal Mák Ferenc atyával köszöntötték az ünnepeltet. Személyes levélben üzent Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, de köszöntőt mondott a Szent Lázár Lovagrend vezetője és természetesen az egyházközségek hívei is.

„Őrizd meg lelkemet, mert Neked vagyok szentelve.” (85. Zsoltár) – írta Bazil atya aranymisés szentképére.

Isten áldja őt és szeretteit számos boldog éven át!    

Makláry Ákos