Minden ember valami nagy csodára, szívet melengető ünnepségre készül. A „pócsi szép templom” szentelésére. Nagy a sürgés-forgás, mindeközben valami történik a szeminárium udvarán. Látszólag elszáradt egy kis bokor. De csak látszólag, mert az orgona is készül csendben az ünnepre, amikor mindenki ünneplőbe öltözik.

Egyik napról a másikra csoda történt: az elszáradt orgonabokor zöld ruhába öltözött, s a nagy nap reggelén, szeptember 11-ére kivirágzott! Illatát terjesztve hirdeti a világnak, hogy vannak még csodák, van remény!

Talán ő lehetne Jessze kivirágzott vesszeje, de bizton állíthatom, hogy ő Szűz Mária Édesanyánk orgonája.

Ahogyan Mária is titkon növekedett édesanyja, Anna méhében, ahogyan a máriapócsi bazilika is szépült hétről-hétre csendesen, az orgona is kivirágzott, tavaszt hirdetve az őszben.