Gorcsa György esperes atya nagyon praktikusat talált ki: mivel templomuk Szent Miklós tiszteletére épült, évek óta a búcsúkor tartják a karácsonyi lelkigyakorlatot is. Nehogy legyintsen valaki: „letudják egyszerre”. Ellenkezőleg: olyan munícióra tesznek szert a három alkalomból álló elmélkedéssorozatból, ami még hetekig (karácsonyig mindenkképp!) az Isten közelébe vonja őket.

Ráadásul egészen különleges párhuzamot vont Ivancsó Sándor nyírkátai parókus: ahogyan Nagyböjt közepén a kereszt kerül középpontba a görögkatolikus templomokban (értsd Kereszthódoló vasárnap), úgy a Karácsonyt megelőző bűnbánati időszak közepén Szent Miklós ikonja. Sándor atya elemezte, mennyi mindent tanulhatunk ebből. „Végső soron mindkettő Krisztus szeretetére utal” – mondta.

Micsoda erő rejlik szertartásainkban, ünnepeinkben, szimbólumainkban…

Hálás vagyok, hogy meghívtak a tokajiak. Biztos, hogy innentől kezdve a böjti időszakokban ez a gondolat eszembe fog jutni!