Pedig ez a kérdés, annak ilyetén fölvetése nagyon erős sarkítás. Hogy ki üdvözül, s ki kárhozik el, az felette nagy titok. Ezt nem érdemes feszegetni. Az Egyház senkiről nem mondja ki, hogy biztosan elkárhozott, még Júdásról sem. Minden remény megvan arra, hogy az újraházasodottak is üdvözülnek. Sehol semmiféle egyházi megnyilvánulás nem állítja, utalást sem tesz rá, hogy emiatt az üdvösségük volna veszélyeztetve. Az, hogy valaki nem részesülhet az Eucharisztiában, az nem kirekesztés. Akkor volna kirekesztés, ha a szentáldozásban részesülők valamiféle belső csoportot alkotnának, akik "joggal" tartoznak oda, s akiknek meg erre joguk nincsen, azokat abból kizárják. Sajnos, van olyan katolikus ember, még pap is, aki így közelíti meg ezt a kérdést, s ebben a megközelítésben valóban úgy érezheti az újraházasodott ember, hogy őt ezek a bennfentesek kizárják a köreikből. Szögezzük le, hogy senki sem méltó az Eucharisztiára. Ez senkinek nem "jár", nem jussa, nem joga. Ingyenes ajándék, amelyben, ha valaki részesülhet, az ujjongó szívvel adjon hálát, aki viszont nem, az ne akarjon odatolakodni, hogy abból őneki is kell, hanem az előbbiekhez hasonló alázattal annak örvendezzék, amiben részesülhet, s azt a kegyelmet használja ki a tőle telhető legnagyobb odaadással, amit kaphat. Akárhogy is vesszük, az újraházasodottak mind egy nagyon szomorú élettapasztalat után vannak. Elkezdtek valami hatalmas dolgot, ami nem sikerült. Függetlenül attól, hogy mennyi felelősségük volt az első házasságuk rossz döntésében, ez nem törölhető ki nyomtalanul az életükből. Az Egyház feladata, hogy segítsen ezt a sebet a lehető legjobban kezelni, de meg nem történtté tenni nem tudja. (Az annuláció, a házasság érvénytelenségének a kimondása nem más, mint a vizsgálatok során annak kiderítése, hogy az első kapcsolat valójában nem is volt igazi házasság, a felek tehát szabad állapotúak a házasságkötésre, s ebben az esetben nem is újra házasodottakról kell beszélnünk.) Aki nem kaphat feloldozást, nem részesülhet az Eucharisztiában, az sok más módon kaphat kegyelmet, kapcsolódhat az Egyház közösségébe. Erre hívta fel a figyelmünket Ferenc pápa a legutóbbi szinódus kapcsán, hogy az ilyen életállapotban lévő emberek még nagyobb figyelmet érdemelnek, semmiképpen sem szabad kirekeszteni őket, nem szabad, hogy az egyházból kizártnak érezzék magukat. De ennek nem az az egyetlen lehetséges útja, hogy dacára a házasságuk Isten előtti rendezetlenségének, ők azért mégis gyónjanak, áldozzanak. Sok más módja van az Egyházban a kegyelemközvetítésnek, ezeket kell bőségesen használni.