Kedves Gyöngyvér! Ha szeretne segíteni ezen az atyán, akkor első lépés ebben az legyen, hogy engedje el teljesen azokat a sérelmeket, amelyeket tőle kapott. Ha nem ezzel kezdi, akkor a segítés szándékával vagy inkább annak leple alatt valójában önigazolást akar, saját magának igazságszolgáltatást. Első tehát az legyen, hogy ezt elengedi. Jól látja, hogy akár emberi fáradtság, de más egyéb emberi gyarlóságok okozhatják, hogy nem tud kedves lenni Önnel, vagy esetleg még másokkal is. Nos, ha így van, akkor ezeket a "bántásokat" egyáltalán nem is kellene magára vennie. Hisz nem Ön ellen irányul, Ön itt inkább csak villámhárító, mely levezeti az egyébként nem helyén kezelt feszültségeket. Emiatt miért is haragudna az atyára, miért tenné meg, hogy nem megy abba a templomba? Épp ellenkezőleg, az értünk szenvedett Krisztusért önként és tudatosan kellene vállalnia, ha itt ilyen módon bánnak Önnel. Egyik szíriai keresztény családapa nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy azért tér vissza hazájába, még ha a háború teljesen lehetetlenné tette is ott az életterét, mert úgy érzi, nekik, szíriai keresztényeknek most az a feladatuk, hogy ha kell szenvedjenek azért, hogy az első missziós területen ki ne haljanak végleg a keresztények. Ez igen, ez krisztusi magatartás, hogy a nagyobb jó, a mások java miatt inkább vállalja a szenvedéseket. Nem valami hasonlóra kellene Önnek is törekednie? Tartok tőle, hogy az idős atyát már jelentősen megváltoztatni nemigen fogják tudni. Érdemes hát saját magukon dolgozni a változás érdekében. Egyrészt az apostoli feladatkörből minél többet átvállalni. Ehhöz nem kell sem plébánosi megbízás, sem engedély, erre Krisztus szeretete sürget minket. Ezt az apostolkodást a pap nélkül is lehet végezni környezetünkben, munkahelyünkön, lakóterületünkön. Másrészt ennek munkálkodásnak lehet része a fölajánlás is. Ha sebeket kap az atyától, ajánlja föl éppen őérte, de lehet másokért is. Ne lerázni akarja ezeket a sebeket, hanem jó szívvel, Krisztusért elfogadni.