Kedves Lelkiatya!
Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érsek-metropolita a mai nap megjelent Heti Válaszban arra, hogy mire szavaz a népszavazáson: \"Nyilván tudni kell nemet is mondani - például a betolakodásra.\"
Ezzel szemben a Szentírás:
\"Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
Azután a király így szól a jobbján állókhoz: ?Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!?
Erre megkérdezik tőle az igazak: ?Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna??
Akkor a király így felel: ?Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!? Ezután a balján állókhoz szól: ?Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!?
Erre ők is megkérdezik: ?Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?? Ő pedig ezt feleli majd nekik: ?Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!? Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.\"
Betolakodónak tekinti szerencsétlen, hazájából kibombázott embereket, több mint aljasság. Kocsis Fülöpöt csak 1 hétre küldeném el Szíriába vagy Irakba, és kívánom neki, hogy menekültként mindenki csapja rá az ajtót. Gyalázatos, és az egész egyház sunyi hallgatása gyalázatos. Mert ha a történelmi egyházak néhányszor egyértelműen kiálltak volna a menekültek megsegítése mellett, ahogy Ferenc pápa számtalanszor tette, akkor ez a kormány nem tudta volna ezt a mocskos propagandát a nyakunkba önteni, ami mindenhonnan ömlik ránk, kiemelten az ún. állami médiából. Elültették a gyűlölködés magját, és ehhez az egyháza asszisztáltak, tisztelet a kivételnek. Valamelyik válaszában Ön leszólta Iványi Gábort és kis egyházát, de ő többet tett ebben az ügyben, mint a történelmi egyházak együttvéve. Melyik katolikus püspököt látta tavaly a Keleti pályaudvarnál vagy a határon a szerencsétlen gyerekeknek segíteni. Erdő Péter azt mondta, hogy akkor embercsempészek lettek volna, ha befogadnak menekült gyerekeket. Egyrészt ez nem igaz, másrészt mi lett volna, ha mégis megteszi? Kimegy a rendőrség és házkutatást tart a bíborosi rezidencián? Kétlem. És mi lett volna, ha Jézust érdekelték volna a korabeli zsidó törvények? Akkor nem lett volna megváltás! Gyalázat, és még egyszer gyalázat, amit a magyar egyházak ebben az ügyben véghez visznek. Tisztelettel: Zsolt
Kedves Zsolt!
Bevallom, én is úgy gondolom, hogy a menekülteket be kell fogadni, de a betolakodóktól távol kell tartani az otthonunkat. A betolakodás témájához szerintem inkább a Jn 10,1 verset lehetne kapcsolni: Bizony, bizony mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan mászik be, az tolvaj és rabló. Én, bizony, láttam a Keleti pályaudvarnál katolikus püspököt akkor, amikor ott volt az átvándorlók nagy tömege. Igaz, sokat nem tudott ő sem segíteni. Viszont nagyon sokat segített az a katolikus püspök, aki Szíriába személyesen vitte el az egyházunk támogatását. Ezt én sokkal többre értékelem, mint a kamerával fölfegyverzett látványos segíteni akarást a határainkon. Nyilván megoszlanak a vélemények ebben a nagyon súlyos dologban, láthatóan még az egyházi vezetők között is. Legjobb, ha tiszteletben tartjuk egymás véleményét, s nem élezzük a feszültséget egymás között, hanem a magunk módján mindnyájan próbálunk segíteni. Ki így, ki úgy, ki itt, ki ott. Ebben is hagyjuk meg egymásnak a szabadságot!