Jelentős mértékben egyetértek Önnel. Ha megfigyeli, Ön is csupa olyan országot sorolt föl, amely tőlünk keletre fekszik. S ha nem is pontosítottam, én a Nyugat-Európában tapasztalható kereszténységhez képest érzem úgy, hogy nálunk még erősebben élnek a keresztény értékek, még jobban hatnak az emberek gondolkodására. Tőlünk keletre ez még erősebben hat. Bár nem lehet általánosságokat mondani egyik országról sem. Görögországban például az állami televízió közvetíti a föltámadás szertartását, de azért az atyák sokat panaszkodnak ott is a hívek elvilágiasodásáról. Magam sem emlékszem már, milyen összefüggésben mondtam, hogy Magyarország a kereszténység egyik bástyája, de látva a nyugati országok kereszténységét, azt látom, hogy nálunk a fiatalok magatartása és általában a társadalmi gondolkodás még mindig sokkal közelebb áll az egyszerű keresztény értékekhöz, mint náluk. Hogyan látom a kereszténység helyzetét világ szinten? Ha megvizsgáljuk a statisztikai adatokat, kiderül, hogy csak Európában és Észak-Amerikában ilyen vészes a helyzet. Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában egyáltalán nem csökken a papi és szerzetesi hivatások, a keresztelkedések száma. Természetesen a súlyos keresztényüldözések miatt szenvedő országokban más nehézségek sújtják a kereszténységet, tehát a világkép egészen összetett. Mindezeknél azonban sokkal fontosabbnak tartom a magunk személyes hozzáállását. Amikor azt mondom, írom, hogy Magyarország a kereszténység bástyája, akkor kétségtelenül ebbe a vágyamat is belefogalmazom: nagyon szeretném, hogy az legyen, hiszek benne, hogy az lehet. S természetesen tennünk is kell érte. Ezért nem félek ilyen kijelentéseket tenni, mert ezzel is inkább segíteni szeretném a magyar kereszténységet, amely nem egy magától létező jelenség, hanem mi, egyes keresztény személyek és közösségek tesszük azzá, ami. Tegyük bástyává, a kereszténység erős bástyájává hazánkat!