A helyzet, a kétezer éves folyamat sokkal összetettebb annál, semhogy egy ilyen állítással el lehetne intézni, vagy azt néhány mondattal cáfolni lehetne. Kétségtelen, hogy a katolikus egyházban, jobban a második évezredben, erősödött föl a primátus ma ismert rendje. Ebben a folyamatban pedig nem kétséges, túlzások is megjelentek, amelyeket a legutóbbi szemlélet igyekszik kitisztítani. Már Szent II. János Pál pápa is fölvetette, s az ő utódai, Benedek pápa inkább teológiai, Ferenc pápa talán inkább szociológiai szempontból kérte a teológusokat és más szakértőket, hogy vizsgálják fölül ezt a kérdést, jobban igazítva az ős- és ókeresztény egyház tanításához és gyakorlatához. Az idézett mondatban szereplő kifejezés: "monarchikus misztikus pápaság" igazán nem mondható világos fogalomnak. Inkább csak sejteni lehet, hogy mit ért alatta az, aki használja. A monarchikus szemlélet egyáltalán nem idegen az egyháztól. Nyilvánvalóan az Istentől ered és Krisztuson keresztül ér el hozzánk minden hatalom és rend. Az Egyház is ugyanezt a rendet követi. Ezért is van hierarchia. Senki sem gondolhatja, hogy mivel a keleti egyházban nincs vagy inkább messze nem annyira erős a primátus intézménye, ezért ott inkább demokrácia van. Ezt nyilván butaság volna állítani, az Egyházban nincsen demokrácia - legalábbis a mai politikai értelemben -, mégis vannak, akik a primátus ellenzőiként erre a téves következtetésre jutnak. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a nép szava nem érvényesülne a nagy döntésekben is. Éppen ez fogalmazódott meg igen hangsúlyosan a legutóbbi szinóduson, de folyamatos gyakorlat volt ez mindig is az egész Egyházban, Keleten és Nyugaton egyaránt. A pápát is szavazás útján választják, a papok fölszentelése sem történik a hívek és paptestvérek megkérdezése nélkül, s ez érvényes a püspök választásra is. Ami a misztikus pápaságot illeti, ezt a kifejezést is lehet jól és rosszul érteni. Ha egy érinthetetlen kasztrendszer vezetőjét jelölné, az valóban idegen Krisztus egyházától, ha azonban próbáljuk megközelíteni ennek a Krisztustól kapott ajándéknak a felfoghatatlan voltát, akkor ez a rend is inkább misztikus, mint naturalisztikus. S ez a keleti egyházban talán még erőteljesebb, mint a nyugati egyházban. Az ortodoxia hivatalos véleményét sem könnyű meghatározni a pápaság intézményével kapcsolatban. Ugyanis az egyes teológusok, teológiai irányzatok nem egységesek ebben sem. Amennyire én tudom, a józanabb és mértéktartóbb álláspontok szerint a római pápának valóban van elsőbbsége a többi egyházi vezetőhöz képest, minthogy ő Péter utódja. De az is igaz, hogy ezt az elsőséget egyetlen ortodox szerző sem értelmezi úgy, mint ahogyan ma a katolikus tanítás vallja. Tehát van különbség, nem is kicsi ezen a téren.