SZERTARTÁSAINK
Böjti imádságok

SZENT EFRÉM FOHÁSZAI

Életem Ura és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóravaló restség, könnyelműség, pénzvágyás megszólás szellemét!

Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság, állhatatosság és szeretet lelkét!

Igen, Uram, Királyom! Add meg, hogy megismerjem bűneimet, és meg ne ítéljem felebarátomat, mert áldott vagy örökön örökké.

Amen.

 

BŰNBÁNATI ÉNEKEK AZ UTRENYÉBEN

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek!

A bűnbánat ajtaját nyisd meg nékem életadó Urunk, * mert az én lelkem virraszt a te szent hajlékodban, * mert saját testem hajlékát megfertőztetve viselem, * de mint irgalmas, * a te jóságos kegyelmeddel * tisztíts meg engem!

Most és mindenkor és örökkön-örökké. Amen.

Az üdvösség útjára taníts engem, Istenszülő, * mert gyalázatos vétkekkel szennyeztem be lelkemet * és tunyaságban töltöttem életemet * de imádságaid által tisztíts meg engem * minden tisztátalanságtól!

Könyörülj rajtam Isten a te nagy irgalmasságod szerint és könyörületességed sokasága szerint töröld el gonoszságomat!

Gonosz cselekedeteimnek sokaságára gondolván, * én megátalkodott bűnös,. * remegek az ítéletnek rettenetes napjától, * de egyszersmind bízva a te kimeríthetetlen kegyelmedben, * Dávid király szavaival kiáltok hozzád: * Könyörülj rajtam Isten * a te nagy irgalmasságod sokasága szerint!

 

BŰNBÁNATI ZSOLTÁROK:

6. zsoltár

Uram, ne felindulásodban feddj meg,
és haragodban se büntess meg engem!
Irgalmazz, Uram, mert erőtlen vagyok,
gyógyíts meg, Uram, mert zaklatottak csontjaim,
és lelkem is háborog nagyon.
És te, Uram, meddig késlekedsz?
Fordulj felém, Uram, szabadítsd ki lelkemet,
ments meg engem a te irgalmadért!
Mert nincs, aki a halálban megemlékezzék rólad,
az alvilágban pedig ki fog magasztalni téged?
Belefáradtam a sóhajtozásba,
megáztatom minden éjjel ágyamat,
fekvőhelyemet könnyeimmel öntözöm.
Tekintetem haragtól homályos,
megőszültem összes ellenségem körében.
Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők,
mert meghallgatta az Úr hangos sírásomat!
Meghallgatta az Úr könyörgésemet,
az Úr elfogadta imádságomat.
Érje nagy szégyen és megrázkódtatás minden ellenségem,
hátráljanak és szégyenüljenek meg mihamarabb!

 

31. zsoltár

Boldogok, akiknek vétkei bocsánatot nyertek,
és akiknek bűneit eltakarta Isten.
Boldog a férfi, akinek az Úr nem számítja be a bűnt,
és akinek ajkán nincs álnokság.
Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek
állandó jajgatásomban.
Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed,
nyomorúságra jutottam, midőn tövis is fúródott belém.
Bűnömet elismertem,
és nem titkoltam el vétkemet.
Így szóltam: „Megvallom magam ellen hamisságomat az Úrnak,
és megbocsátottad szívem istentelenségét.”
Ezért minden szent imádkozzék hozzád alkalmas időben,
akkor még a nagy vizek áradása sem fog hozzá közeledni.
Te vagy menedékem a szorongatástól, mely körülvett engem,
te, én örömöm, ments meg a körben rám leselkedőktől!
„Értelmet adok neked és oktatlak az útra, melyen járj,
és rajtad lesz a szemem.”
Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér!
Fékkel és zabolával szoríthatod meg azok állát,
nem közelednek hozzád!
Sok csapás sújtja a bűnöst,
az Úrban bízót pedig irgalom veszi körül.
Vigadjatok az Úrban és örvendjetek, igazak,
és büszkélkedjetek mindnyájan, egyenes szívűek!

 

37. zsoltár

Uram, ne feddj meg engem felindulásodban,
és haragodban ne dorgálj meg engem,
mert nyilaid belém hatoltak,
és rám nehezült kezed!
Nincs épség testemben haragodtól,
nincs békesség csontjaimban bűneim miatt.
Mert gonoszságaim elborították fejemet,
és súlyos teherként nehezedtek rám.
Bűzlöttek és megüszkösödtek sebhelyeim
oktalanságom miatt.
Nyomorulttá lettem, és végképp meggörnyedtem,
napestig szomorkodva jártam.
Mert vesém megtelt ócsárlással,
és nincs épség testemben.
Tönkrementem és igen megaláztattam,
szívem keserűsége miatt jajgatok.
Uram, előtted van minden kívánságom,
és fohászkodásom nincs elrejtve tőled.
Szívem megháborodott, erőm elhagyott,
és már szemem világa sincs velem.
Barátaim és társaim, akik felém jöttek, elfordultak,
és rokonaim megvetéssel mind eltávolodtak;
és erőszakoskodtak, kik lelkemre törtek,
és kik romlásomra törekedtek, hiúságokat szóltak,
és naphosszat csak cselt szőttek.
Én pedig, mint a süket, nem hallottam,
és mint a néma, ki nem nyitja föl száját.
Olyan lettem, mint a nem halló ember,
és kinek szájában nincs ellenkezés.
Mert, Uram, tebenned bíztam,
te meghallgatsz engem, Uram, Istenem!
Mert ezt mondtam:
Felettem sohase örvendezzenek az én ellenségeim,
bár amikor meginogtak lábaim, gőgösen szólhattak rólam!
Mert én az ostorozásra is kész vagyok,
és fájdalmam előttem van mindenkor.
Mert én gonoszságomat megvallom,
és bűnömről gondolkodom.
Ellenségeim pedig élnek, és erőt vettek rajtam,
és megsokasodtak, kik igaztalanul gyűlölnek engem.
Kik jóért rosszal fizetnek, rágalmaztak engem,
mivel a jóra törekedtem.
Ne hagyj el engem, Uram,
Istenem, ne távozz el tőlem!
Figyelj megsegítésemre, üdvösségem Ura!

 

50. zsoltár

Könyörülj rajtam, Isten,
a te nagy irgalmasságod szerint,
és könyörületed sokasága szerint
töröld el gonoszságomat!
Moss meg engem mindinkább gonoszságomból,
és bűnömtől tisztíts meg engem!
Mert elismerem gonoszságomat,
és bűnöm előttem van mindenkor.
Egyedül ellened vétettem,
és gonoszt előtted cselekedtem,
hogy igaznak bizonyulj igéidben,
és győztesnek ítéletedben.
Mert íme, vétekben fogantattam,
és bűnökben fogant engem anyám.
Mert íme, az igazságot szereted,
a te bölcsességed titkos és elrejtett dolgait
kinyilatkoztattad nekem.
Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok,
moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek!
Add, hogy örömöt és vigasságot halljak,
és örvendezzenek megalázott csontjaim!
Fordítsd el orcádat bűneimről,
és töröld el minden gonoszságomat!
Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten,
és az igaz lelket újítsd meg benső részeimben!
Ne vess el engem színed elől,
és Szent Lelkedet ne vedd el tőlem!
Add vissza nekem üdvözítésed örömét,
és uralkodó lélekkel erősíts meg engem!
Megtanítom útjaidra a gonoszokat,
és az istentelenek hozzád térnek.
Szabadíts meg engem a vérbűntől, Isten, üdvösségem Istene,
és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat!
Uram, nyisd meg ajkaimat,
és szám a te dicséretedet fogja hirdetni!
Mert ha kedvelnéd, áldozatot adtam volna,
de az égőáldozatokban nem telik kedved.
Áldozat Istennek a töredelmes lélek,
a töredelmes és alázatos szívet, ó Isten, nem veted meg.
Tégy jót, Uram, jóakaratodból Sionnal,
hogy épüljenek Jeruzsálem kőfalai!
Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát,
az ajándékot és égőáldozatokat,
akkor tesznek oltárodra borjakat.

 

101. zsoltár

Uram, hallgasd meg imádságomat,
kiáltásom jusson eléd!
Ne fordítsd el orcádat tőlem,
szorongatásom napján fordítsd felém füledet,
bármely napon segítségül hívlak, hamar hallgass meg!
Mert elenyésznek napjaim, mint a füst,
és csontjaim izzanak, akár a parázs.
Lekaszáltak, mint a levágott szénát, kiszáradt a szívem,
mert elfeledtem megenni kenyerem.
Hangos sóhajtozásomtól húsom a csontomra sorvadt.
Hasonló lettem a pusztai pelikánhoz,
olyan vagyok, mint éji bagoly a romokon.
Virrasztottam, és olyan lettem,
mint magányos madár a háztetőn.
Naphosszat gyaláztak ellenségeim,
akik valaha dicsértek, esküdöztek ellenem.
Hamut ettem kenyér gyanánt,
és könnyekkel vegyítettem italom
a te haragod és felindultságod miatt:
mert miután fölemeltél,
a földre sújtottál.
Napjaim mint az árnyék, lehanyatlottak,
én pedig mint a széna elszáradtam.
Ám te, Uram, mindörökre megmaradsz,
és emléked nemzedékről nemzedékre tart.
Föltámadván megkönyörülsz Sionon:
ideje, hogy könyörülj rajta, hiszen eljött az ideje,
mert kövei igen kedvesek szolgáidnak,
akik még a romjain is szánakoznak.
Akkor majd, Uram, a nemzetek félik nevedet
és a föld minden királya dicsőségedet.
Mert fölépíti majd Siont az Úr,
és megjelenik dicsőségesen.
Figyelembe vette a megalázottak imádságát,
és nem vetette meg azok könyörgését.
Írják le ezt a jövő nemzedéknek,
és a létrejövő nép dicsérje az Urat!
Mert lehajolt szent magasságából,
az Úr a mennyből a földre tekintett,
hogy meghallja a foglyok sóhajtását,
és megváltsa a megöltek fiait;
hogy hirdessék az Úr nevét Sionon,
és dicséretét Jeruzsálemben,
ha majd ott népek és királyok gyűlnek egybe,
hogy az Úrnak szolgáljanak!
Visszaszólt ő neki életereje útjáról:
„Nyilatkoztasd ki nekem,
mennyire megfogyatkoztak napjaim!
Ne ragadj el engem életem delén,
te, akinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak!”
Kezdetben, Uram, te vetettél alapot a földnek,
és a te kezed művei az egek.
Ezek majd elmúlnak, de te megmaradsz:
ezek mind elavulnak, mint a ruha,
és te összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és meg is változnak.
Te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid soha el nem fogynak.
Szolgáid fiai ott fognak lakni,
és ivadékuk megmarad mindörökre.

 

129. zsoltár

A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád,
Uram, hallgasd meg hangomat!
Füled legyen figyelmes
az én könyörgésem hangjára!
Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram,
Uram, ki állhat meg előtted?
Bizony, nálad van a kiengesztelődés.
És a te nevedért vártam reád, Uram,
várt az én lelkem a te igédre.
Az én lelkem az Úrban bízik.
A hajnali őrállástól éjjelig,
a reggeli őrállástól bízzék Izrael az Úrban!
Mert az Úrnál az irgalmasság, és nála bőséges a megváltás,
és ő váltja meg Izraelt minden gonoszságából.

 

142. zsoltár

Uram, hallgasd meg imádságomat,
vedd füleidbe esedezésemet igazságod szerint,
hallgass meg engem igazvoltod szerint,
és ne szállj ítéletre szolgáddal,
mert a te színed előtt egy élő sem igazul meg!
Mert az ellenség üldözte lelkemet,
földig alázta életemet,
homályba taszított, mint a rég megholtakat.
Csüggedés tölti el lelkemet,
szívem megrendült odabenn.
Régmúlt napokra emlékeztem vissza:
végiggondoltam minden tettedet,
kezed műveiről elmélkedtem.
Kitártam feléd karjaimat,
lelkem eped utánad, mint a vízre szomjazó föld.
Hamar hallgass meg engem, Uram,
lelkem kimerült.
Ne fordítsd el tőlem orcádat,
nehogy a sírgödörbe kerülőkhöz legyek hasonló!
Add, hogy korán halljam irgalmasságodat,
mert tebenned bízom!
Add tudtomra, Uram, hogy melyik úton járjak,
mert hozzád emeltem lelkemet!
Ments meg engem ellenségeimtől, Uram,
hozzád menekültem.
Taníts meg engem, hogy akaratodat cselekedjem,
mert te vagy az én Istenem,
a te jó Lelked elvezet engem az egyenes útra!
A te nevedért tarts életben, Uram,
igazvoltod szerint vezesd ki lelkemet a szorongatásból!
Irgalmad folytán elpusztítod ellenségeimet,
és elveszejted mind, akik szorongatják lelkemet,
mert én a te szolgád vagyok.