„A sértegetés nem érv” – Dr. Papp Miklós a szívhangrendeletről és az egyházak szerepéről

Egy demokráciában legyen joga mindenkinek elmondani a véleményét

Dr. Papp Miklós szerint már önmagában az egyeztetés ténye fontos üzenet. „Az egészségügyi miniszter, mint egy demokratikus ország felelős vezetője, társadalmi párbeszédet kezdeményezett erről a kényes témáról. Egy demokráciához hozzátartozik, hogy több hangot is meghallgatnak, akár egymással ellentétes hangokat is. Pontosan az az antidemokratikus, amikor valaki megkérdőjelezi, hogy másnak miért is lenne joga erről a témáról véleményt nyilvánítani.”

A morálteológus szerint ezért mindenekelőtt azt kell megerősíteni, hogy az egyházaknak is helyük van a társadalmi vitában. „Magyarországon több millió ember tartozik valamilyen felekezethez. Az egyházi vezetők tehát több millió embert, köztük több millió nőt is képviselnek. Nem értem, miért gondolják egyesek azt, hogy az egyházak nem veszik figyelembe a női szempontokat vagy hogy nem képviselnek nőket is. Kérjük ennek tiszteletben tartását” – fogalmazott.

Az élet a fogantatással kezdődik

Az egyeztetés egyik fontos pontja az életvédelem volt. „Minden keresztény felekezet kiállt amellett, hogy az élet a fogantatással kezdődik. A legelső pillanattól személyes méltósága van, és a lehető legfokozottabban védeni kell az életet.”

Papp Miklós ugyanakkor úgy érzékelte, hogy a minisztérium részéről a megfontolt egyeztetés szándéka jelent meg. „Én egy kicsit éreztem a minisztérium részéről azt is, hogy ők sem szeretnének itt kapkodni, hanem nekik is fontos az életvédelem. Lehet, kicsit kapkodva lett bevezetve a szívhangrendelet, de azt érezzük, hogy a kapkodó kivezetés sem jó. Azért ültek le tárgyalni többféle szervezettel, hogy most ne legyen kapkodás. Ezt én tisztelni tudom. A minisztérium leült az orvosi szervezetekkel is egyeztetni. Sőt: a Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága is kiadott egy nyilatkozatot (ezt itt olvashatják) és több orvosi szervezet is megnyilvánult a témában. Tehát nem állja meg a helyét az a kijelentés, hogy a szakma kimaradt volna, vagy hogy csak az egyházak mondták volna el a véleményüket.”

Az egyházi morált nem lehet a társadalomra erőltetni

Papp Miklós hangsúlyozta: az egyházak tisztában vannak azzal, hogy egy demokratikus társadalomban nem lehet egy vallási, erkölcsi felfogást egyszerűen törvényként ráerőltetni mindenkire. „Nyilván az egyházi morált nem lehet törvényi eszközökkel rákényszeríteni egy demokratikus társadalomra. Viszont a sürgősségi fogamzásgátlás, az abortusztabletta és a szívhangrendelet nem pusztán orvosi kérdések: ezeknek etikai vonatkozásuk is van. Az egyháznak több ezeréves etikai gondolkodása van. Itt van egy többlet, egy olyan kultúra, hagyomány és kincs, amit szeretnénk behozni a demokratikus párbeszédbe. Ez nem egyszerűen egy orvosi kérdés, nem egy foghúzás, hanem egy komoly etikai kérdés.”

A törvénynek morális vetülete is van

A morálteológus szerint a jogszabályoknak közvetett erkölcsi üzenetük is van. „A törvények mindig valamilyen morált is képviselnek. Nagyon egyszerűen mondva: ha a törvények mindent könnyen megengedhetővé tesznek (akár egy abortusztablettát), akkor az egyszerű embernek az esik le ebből, hogy »Ja, hát ezt szabad? Akkor ezzel morálisan sincs semmi probléma«.”

Papp Miklós szerint ezért annak is nagy jelentősége van, ha egy-egy érzékeny kérdésben a jog nem teszi teljesen automatikussá a döntést. „Minél inkább van valami elgondolkodtató határ, megállás – például a szívhangrendelet, vagy az, hogy a sürgősségi fogamzásgátlásnál orvossal kelljen beszélni –, minél inkább van egy találkozás, annál inkább meg tud jelenni a morális szempont. Ne váljon olyan automatikussá, hogy bemegyek a boltba, megveszem az abortusztablettát, és nincs egyéb tennivaló. Azt gondoljuk, hogy a törvényeknek az is feladatuk, hogy morált is sugalmazzanak. Ha a törvény túl megengedővé válik, az a morált is gyengítheti.”

Ki dönti el, hogy a másik mit érezhet?

A szívhangrendelet egyik legtöbbet vitatott eleme a magzati szívhang meghallgatása. Papp Miklós az egyeztetésen kiemelte, hogy a nőket nem szabad kiskorúsítani. „Elmondtuk a miniszter úrnak is, hogy a kismamákat ne kiskorúsítsuk. Vagyis, hogy majd én eldöntöm, mit érezhetsz, ha meghallod a szívhangot. Hogy te csak rosszat, szorongást érezhetsz. Ugyanakkor nem lehet előre meghatározni, hogy egy nő számára mit jelent majd a találkozás a magzati szívhanggal. Miért ne érezhetne a kismama akár jót is, akár csodát is vagy akár a döntése megváltoztatását is? Hogyan merem én azt eldönteni, hogy a másik mit érezhet, ha meghallja a szívhangot?”

A hangsúly szerinte a tájékozott döntésen van. „Sokkal inkább arról van szó, hogy őt felnőttnek tekintjük, hozzásegítjük, hogy tájékozott beleegyezést tudjon hozni. Nem egyszerűen egy biológiai massza van a méhében, hanem egy induló emberi élet. Ennek egyik jele a szívhang.” Hozzátette: az életvédő álláspont szerint ez nem a nő döntési szabadságának elvétele. „Nem vesszük el az ő döntését, nem befolyásoljuk az ő lelkiismeretét. Azt szeretnénk, hogy tájékozott beleegyezést tudjon hozni. Ezt tiszteljük benne, és ezért fontos a szívhang meghallgatása.”

Minden krízishelyzetnek előtörténete van

Az egyeztetésen az oktatás kérdése is előkerült. Papp Miklós szerint az egészségügyi és életvédelmi problémák egy részét már jóval a várandósság előtt kezelni kellene. „A minisztériummal abban is egyetértettünk, hogy az oktatásra, az edukációra sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Azt hisszük, hogy a mai fiatalok az internet világából már mindent tudnak. Ehhez képest egészen meglepő a tudatlanság arról, hogyan fogan egy gyerek, mi történik a testükben vagy a testükkel.” Szerinte ezért sokkal komolyabban kellene beszélni a termékenységről és a gyermekvállalás biológiai, lelki és társadalmi hátteréről. Sokkal komolyabb termékenységi órákra lenne szükség, ahol a gyerekeknek megtanítják, mi történik a testükben. A morálteológus szerint a krízisterhesség nem egyik pillanatról a másikra keletkezik. Mire oda eljut egy kismama, hogy áldott állapotban van, azért az nem hipp-hopp esemény, annak bizony előtörténete van.

A krízisterhességben lévő nő egyszerre áldozat, sőt, fogoly

Az abortusz kérdésében az egyik legfontosabb szempont szerinte az, hogy milyen segítséget kap az a nő, aki válsághelyzetben van. „Aki ilyen helyzetbe kerül, az valamennyire áldozat is, valamennyire fogoly is, és segíteni kell neki. Az lenne a legegyszerűbb megoldás, hogy az abortusztablettát otthon vegye be, és kész, és szenvedjen egyedül a mosdóban? Se orvos, se kórházi ellátás, hanem egyedül, anonim módon oldja meg a maga baját? Vannak, akik azt hiszik, hogy ez a legegyszerűbb megoldás, és hogy ebben van a több tisztelet. Pedig igazából ez magára hagyás.” Az egyházak éppen ezért átfogó segítséget szorgalmaznak: Nem egyszerűen a kezébe kell nyomni az abortusztablettát, hanem komplex segítségre van szükség. Meg kell nézni, hogy mire panaszkodnak a krízisterhességben lévők. A válsághelyzetek hátterében sokszor szociális problémák, mélyszegénység vagy bántalmazó párkapcsolat áll. Azt kell megnézni, hogy mik ezek az indítékok, és azon kell segíteni. „Az egyházak régóta ott állnak az ilyen krízishelyzetekben: vannak anyaotthonok, az örökbefogadásban tudunk segíteni, tudunk anyagi segítséget adni, emellett van krízistanácsadás és lelkisegély-szolgálat” – mutatott rá Papp Miklós.

Szerinte ezeknek a lehetőségeknek ismertebbekké kellene válniuk. „Azt kértük a minisztertől, hogy tegyük ezt még láthatóbbá. Hatékonyabban kellene közzétenni, hogy melyik felekezetet lehet felhívni, hol vannak anyaotthonok, hol kérhet segítséget a krízisterhességben lévő nő.”

Nem pusztán a nő teste

Papp Miklós szerint az életvédő álláspont lényegéhez tartozik az a meggyőződés, hogy a méhben fejlődő magzat nem csupán az anya testének egy része. „Pont arról van szó, hogy nem egyszerűen a nő teste. Azt állítjuk, hogy itt egy önálló emberi élet indul, akinek, adott esetben védelemre van szüksége. A női testhez kötve van, az anya testében van, de nem egyszerűen annak része. Saját genetikai állománya van, és a valóság eltorzítása azt mondani, hogy ez egyszerűen a nő teste, és a nő döntsön róla. Mi pontosan védeni akarjuk ezt az önálló lényt is, hogy az ő jogait, az élethez való jogát tiszteljük.” És hangsúlyozta: az egyházak ezt nem a nőkkel szemben fogalmazzák meg. „Nem valaki ellen, nem a nők, nem a női önrendelkezés ellen beszélünk. Hanem arról, hogy a gyenge mellett is álljunk ki, akinek nincs hangja.”

A sértegetés nem érv

A jelenkor társadalmi vitahangneméről is beszélt. „A társadalmi párbeszédben a vulgáris hangnem és a sértegetés nem érv. Aki vulgárisan beszél és sérteget, azt kockáztatja, hogy őt nem lehet komolyan venni. Ha szeretnénk erről komolyan beszélgetni, akkor tiszteletteljes hangnemet, több érvet, több igazságtartalmat várnánk, nem egyszerűen sértegetést. A sértegetés nem érv.”