Az ünnepi Szent Liturgián Kapin István atya, a Debreceni Görögkatolikus Parókia parókusa a Márk evangéliumában olvasható gazdag ifjú történetét idézte fel, hiszen ebből a szakaszból választotta Seszták István atya a papi jelmondatát: "Jézus rátekintett és megszerette őt..." (Mk 10,21)
A történetben az ifjú azt kérdezi Jézus Krisztustól, hogy mit kell tennie az örök élet elnyeréséhez? (Vö.: Mk 10,17) A kérdést parókus atya, Seszták atya régi barátjaként járta körbe személyes hangvételű prédikációjában. Mint mondta, minden értelmes, jóravaló ember ezzel a kérdéssel foglalkozik egészen haláláig, és feltehetően István atya már gyermekként is sokat gondolkozott ezen a kérdésen, s kérdezgette családtagjait, például a földi életében szintén papként szolgáló édesapját is erről.
Márk evangélista története egészen biztos, hogy megragadta Seszták atyát, sokszor olvasta el annak az evangélistának a gondolatait, aki noha nem lírikusságáról híres, mégis az egyik legszebb mondatot írja le és adja Jézus szájába: Jézus rátekintett, megnézte magának, „megszerette” ezt az embert, és beszélt hozzá.
„Gyönyörű és szenvedélyes szolgálat a papi szolgálat, s mindenki a maga útját megjárva küzd azért, hogy megtalálja a legteljesebb boldogságát. Hiszen az a küldetésünk, hogy ennek az evangéliumi szakasznak ne az utolsó mondata legyen érvényes, miszerint a gazdag ifjú szomorúan távozott, mert nem tudott túllépni saját maga árnyékán.” – világított rá Kapin atya és hozzátette: "Köszönet jár főhelynök atyának azért, hogy jelmondatával nemcsak az ő hálaadásába csatlakozhatunk be, hanem a papi hivatás szent küzdelméből fakadó, mérhetetlen nagy öröméért is hálát adhatunk ma".
Majd így folytatta: "Nagyon sok helyen megnéz minket az élet, az utunkba kerülő különféle emberek, és nagyon fontos az a mozzanat, hogy ne csak nézzük, hanem meg is lássuk a másikat. Ezt az érzést egészen biztos, hogy főhelynök atya is átélte akkor, amikor csak érlelődött benne a papi hivatás gondolata, hogy milyen csodálatos érzés is az, ha az Isten nézi meg magának."
„Ez nem egy röntgen vagy fényképfelvétel, hanem az Úristen atyai szigorral felérő, ám mérhetetlenül fölemelő nézése. Megnézte és megkedvelte. Igazán megkedvelni és megszeretni valakit tudunk felületesen is, egy nyaraláskor vagy valamilyen összejövetelen. Megkedveljük, de talán a helyzet sem alkalmas arra, hogy igazán jól megnézzük magunknak, hanem csak úgy megkedveljük.” – részletezte a szavak súlyát Kapin atya és rávilágított arra, hogy egy pap számára azonban minden emberi találkozás felelősséggel jár, hiszen minden esetben az isteni szándék közvetítője. Még ha nehéz és súlyos folyamat is ez olykor, de mégiscsak örömteli.
Kapin atya szerint fontos lenne az is, hogy többször dicsérjük egymást szemtől-szembe, hiszen a jó szó mindenki lelkét simogatja. Éppen ezért prédikációjából nem maradhattak ki a régi barátnak szóló elismerő szavak, hiszen ahogy Kapin atya, úgy nagyon sokan mások is érezhetik, ha Seszták atyára gondolnak, hogy igazán „megnéz” mindenkit magának s körültekintően, odafigyelve szólítja meg a másikat és kedveli, szereti.
Parókus atya úgy véli az evangéliumban sorolt tízparancsolat megtartása közel sincs annyira nehéz, mint azt az édes terhet viselni, amikor az Úristen megnéz egy fiatalembert magának, és onnantól neki is úgy kell embertársára tekinteni, mintha az Isten szemével nézne rá. Gondolatait parókus atya azzal zárta, hogy mindannyian hálát adhatunk azért, hogy megtapasztalhattuk Seszták István atya elmúlt húsz évben végzett papi vállalását, tevékenységét.
Főhelynök atya a szertartás végén szólt néhány szót a szűkkörben jelenlévő barátaihoz, paptestvéreihez. Köszönetet mondott mindenek előtt a Jóistennek papi szolgálatáért, majd feleségének és gyermekeinek, akik igazi bástyaként állnak mögötte, és segítik őt a mindennapokban. Végül, de nem utolsó sorban köszönetet mondott Fülöp metropolita atyának is, hogy nap, mint nap együtt dolgozhatnak a Görögkatolikus Metropólia és a Hajdúdorogi Főegyházmegye szolgálatában.
Arra a kérdésre pedig, hogy számára mit jelent az elmúlt két évtized Szent Pál apostol mennyei dicsőségről szóló elmélkedésével adott választ főhelynök atya:
"Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. De nem csak az, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi is sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Meg vagyunk ugyan váltva, de még reménységben élünk. A remény azonban, amit beteljesedni látunk, nem remény.Hiszen ki remélné azt, amit lát? Ha tehát reméljük, amit nem látunk, akkor várjunk csak türelemmel. (Róm 8,22–25)
Dr. Seszták István névjegye:
Születés helye, ideje: Kisvárda, 1974. szeptember 17.
Pappá szentelés: Kisvárda, 2001. június 10.
Egyházmegye: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Felesége: Urgyán Mariann
Szolgálati helyek: 1999-2001 Görögkatolikus Papnevelő Intézet tanulmányi prefektus
1999- Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola teológiai tanár, rektor-helyettes
2001-2007 Hajdúdorogi Egyházmegyei Hitoktatási Iroda ministráns ügyek referense
2001-2003 Tiszaeszlár h. lelkész
2003-2009 Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Szent Zsófia Leánykollégiuma igazgató
2003-2009 Hajdúdorogi Főiskolai Lelkészség főiskolai lelkész
2009-2015 Hajdúdorogi Püspöki Hivatal pasztorális helynök
2010-2014 Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat vezető
2015- Hajdúdorogi Főegyházmegye Érseki Hivatala főhelynök
2018- Görögkatolikus Metropólia Hivatala hivatalvezető