Isten és a világ - Ökumenikus konferenciát rendeztek a Pannonhalmi Főapátságban

Pannonhalma mindig is igyekezett példát mutatni az ökumenikus párbeszéd területén. Járt itt III. Senuda kopt pápa, Bartholomaiosz konstantinápolyi és II. Alekszij moszkvai pátriárka, valamint Simeon bolgár metropolita is.

Amikor 1996-ban Szent II. János Pál pápa meglátogatta a bencés közösséget, ezt mondta: „Mozdítsátok elő a keresztények egységét, párbeszédbe lépve mindenkivel”. Egymás meghallgatása teszi ugyanis lehetővé, hogy Isten Szent Lelkére is figyeljünk – mondta köszöntőjében Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát.

Michael August Blume SVD apostoli nuncius köszöntőbeszédét követően Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsának elnöke Hogyan viszonyul a világhoz a keresztény hit? – Megfontolások az ökumené szemszögéből címmel tartott előadást.

Rámutatott: a keresztény ünnepek is arra világítanak rá, hogy a kereszténység alapvetően pozitív módon viszonyul a világhoz. A világ Isten műve, és „ez a mű jó”. Az embert sem a véletlen hozta létre, ő is Isten alkotása, ugyanakkor bűnös is. „Szembeötlő és elgondolkodtató ugyanakkor, hogy az ember bűnösségéről való gondolkodás felekezeti nézetkülönbségekhez vezetett mind a keresztény hit és a világ, mind pedig a keresztény hit és az ember viszonyát illetően” – emelte ki a bíboros. Előadását egy sokat mondó bibliai képpel zárta. A keresztények hivatását Jézus két egymásnak ellentmondani látszó képpel jellemezte. Egyrészről azt mondja Jézus: "Ti vagytok a föld sója", másrészről pedig: "Ti vagytok a világ világossága". A só akkor éri el hatását, ha belevegyül a tésztába, ha feloldódik abban. A fáklya, a láng azonban úgy világít, hogy nem lehet megérinteni, még csak közel menni hozzá sem érdemes. Ilyen a keresztény élet is. Egyrészről el kell, hogy merüljön teljesen az életben, nem maradhat távol tőle, ha hatni akar rá, ha meg akarja változtatni. Másrészről azonban kell tudni távolságot tartani a világtól, s nem elmerülni benne, hogy igazi fényt adhasson. A ferencesek úgy szolgálnak - magyarázta a bíboros - hogy teljesen elvegyülnek az emberek sorában, osztoznak életükben, sorsukban, ugyanakkor szükség van a bencés szerzetesekre is, akik noha monostorokba vonulva élnek, mégis életpéldájuk és lelkiségük messze világít, és eligazodást ad az embereknek. Erre is, arra is szükség van az egyházban, a világban.

A tanácskozáson részt vett Fekete Károly, a tiszántúli református egyházkerület püspöke is, aki előadásában a soli Deo gloria kifejezés jelentését elemezve rámutatott: Isten helyére nem kerülhet az ember. Isten az Isten, akit nem lehet tárgyi és gondolati keretekbe beszorítani. Aki Istent ismeri el maga felett egyedüli Úrnak, az válik igazán szabad emberré.

Karl Barth megfogalmazása szerint Isten az „egészen más”. A világ ugyanakkor Isten dicsőségének a színtere.

A német református teológus szerint a világ Krisztus munkája nélkül elveszett volna, emellett azt is kijelenti, hogy a világ nem lenne okvetlenül elveszett az egyház nélkül. Az egyház viszont, ha elszigetelné magát a világtól, elveszne.

Georg Picht német filozófus, teológus úgy látja, hogy az egyháznak – éppen a világban való küldetése és felelősségvállalása érdekében – távolságot kell tartania a világtól. A Barmeni teológiai nyilatkozat (1934) szerint az állam nem töltheti be az egyház rendeltetését, de az egyház sem élvezhet állami tekintélyt és nem válhat az állam „orgánumává”. A vallás ugyanakkor nem magánügy. Ahogyan azt Gyökössy Endre megfogalmazta: „A világnak nem másodrendű világiasságra, hanem elsőrendű keresztényekre van szüksége.”

Erdő Péter bíboros a "saeculum" szó értelmét magyarázta mélyreható alapossággal, ezzel rávilágítva, hogy a világ, a világi, a világias, a világiasság szó nagyon sok értelmet kapott az egyes korokban, kultúrákban. Nem csoda, hogy az egyes felekezetek is ugyanazon korban más és mást értettek rajta.

A konferencia délután kerekasztal-beszélgetéssel zárult. Ezen a főelőadók mellett Orosz Atanáz miskolci püspök is részt vett. A diskurzust vezető Görföl Tibor egyetemi docens, a Vigilia folyóirat főszerkesztője – aki egyébként a rendezvény egyik szervezője is volt – fajsúlyos kérdések elé állította Kurt Koch bíborost és beszélgetőtársait. Bátran felszínre hozva hogy az ökumené egyik új nehézsége az etikai kérdésekben való különbözőségek.

Érdekes fölvetés volt még, hogy a niceai zsinat (325) kerek évfordulójára vajon nyílik-e lehetőség jelentősebb eredmény elérésére az egység útján. Például a húsvét közös ünneplése terén.

A tartalmas nap gyönyörű közös imádsággal zárult. Az ökumenikus vesperáson Kurt Koch bíboros egyfajta „ökumenikus megtérésre” szólította fel a keresztényeket.

A tanácskozásról készült teljes beszámolót IDE kattintva olvashatják el.