A pap, akárcsak Krisztus, ajtó: testét adja oda, hogy elvezesse az embereket a Megváltóhoz - papszentelés Debrecenben

Dicsőség Krisztusnak, aki téged kiválasztott.* Dicsőség annak, aki neked erőt adott.* Dicsőség annak, aki téged titokzatosan fölkent – énekeljük a tropárban Szent István királyunk ünnepén, és megfigyelhető, hogy az első hangú tropárok mindig ezzel a hármas dicsőségsorral fejeződnek be, hívta fel a figyelmet tanításának elején Fülöp metropolita.

Bizánci egyházunk nagyon szereti ezt a szót: „dicsőség”. Mi, görögkatolikusok se mindig mondjuk végig a köszöntést, csak ezt az első szót: dicsőség. Érdemes erre odafigyelni, főleg nekünk, akik bizánci lelkületben éljük életünket, hogy milyen gyakran jelenik meg a dicsőítés.

Szükség van az Isten dicsőítésére és arra, hogy az Egyház tanítson bennünket erre, mert talán sokszor elsikkad az imaéletünkből.

– Mert hogyan szoktunk imádkozni? – tette fel a kérdést a főpásztor. Általában kérünk valamit a Jóistentől, hálát adunk neki, bűnbánatot is gyakorlunk, de a spontán dicsőítésre kevés figyelmet szentelünk egyénileg. Pedig bátran kijelenthető, hogy ez a legmagasztosabb imaforma, a többibe akarva-akaratlanul önzés, saját érdek vegyül – mondta.

Holott a dicsőítésben tudjuk kimondani, hogy ki valójában az Isten, ki saját magunk számára az Isten.

Szent István királyunk – ugyanúgy, mint ahogy az összes szent – az isteni dicsőségből részesült, és amikor a szenteket, nagy történelmi alakjainkat dicsőítjük, észre kell vennünk az Isten erejét, a fölkentséget, az Isten általi kiválasztottságot. Mindez igaz Hierotheosz főpapra is, akiről a Bizánci Egyház szintén ezen a napon emlékezik meg.

– A tropár sorai nemcsak a nagy elődökre, de a szentelés előtt álló Zsolt diakónusra is értelmezhető, hiszen ő szintén az Isten kiválasztottja – világított rá Fülöp atya. Hozzátette: ahogy senki nem lehet a saját erejéből szent, éppen úgy apostol, pap és prédikátor sem. Csak az, akit az Isten meghívott.

Ezért, amikor papszentelést ünnepel,az Egyház mintegy megpecsételi, nyilvánossá teszi ezt a nagyon személyes istenkapcsolatot, amit egy fiatalember felismert a lelkében. Tehát azt, hogy meghívást kapott és papi szolgálatra választotta ki az Isten, hogy elvigye az emberekhez az Örömhírt és átadhassa Krisztus testét és vérét.

– Dicsőség az Istennek, aki ma is kiválaszt fiatalokat azért, hogy közvetítsék mindezt és irányítsák az Egyház közösségét az Isten felé. Boldogító hivatás az emberek szolgálata, ehhez pedig az Isten ereje kell – folytatódott a tanítás.

A fölkenés átalakítja a kiválasztottat, az erővel felruházottat. Többé már nem a maga életét éli. „Dicsősítsétek meg Istent a testetekben” – idézte Szent Pált Fülöp metropolita atya. Ha valaki, akkor a pap egészen biztosan az, aki testében is megdicsőíti az Istent. Saját testét adja oda, hogy elvezethessen másokat az Istenhez.

Az e napra szóló evangéliumi szakaszban Jézus önmagát egy ajtóhoz hasonlítja. – Néha talán képzavarnak is tűnik, hogy Jézus azt mondja: én vagyok a jó pásztor, én vagyok az ajtó, aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál.

Sokáig Fülöp atya is csodálkozott ezen a furcsa képen, aminek megértésében Székely János atya volt segítségére. A Szombathelyi Egyházmegye jelenlegi püspöke Betlehemben folytatott tanulmányai alatt látta, miként végzik el feladataikat az izraeli pásztorok. Vezetik a nyájat és mikor este letelepednek, a pásztorok köveket raknak körbe, az lesz az akol. Nem raknak kerítést, a kövek elegendőek, mert az engedelmes jószágok nem lépik át azokat. Egy helyet hagynak kövek nélkül: a bejáratot. Ide fekszenek be a juhászok, így tehát ők maguk lesznek az ajtó.

– Jézus saját testében tehát igenis ajtó, amely megnyitja számunkra a mennyországot – magyarázta a főpásztor.

A pap, akárcsak Krisztus szintén ajtó: testét adja oda, hogy elvezesse az embereket a Megváltóhoz. Amikor a Liturgiában azt mondja a pap: ez az én testem és ez az én vérem, akkor nemcsak Krisztusra mutat, hanem saját magára is érti azt – zárult a prédikáció.

Ezt követően Nyirán János fődiakónus atya és Tóth Lóránt diakónus atya kísérte a szentélybe Zsolt diakónust, aki az oltárhoz megérkezve térdet hajtott és kérte érsek-metropolita atya áldását szolgálatára. A szentelés szertartása után papi szolgálatában először áldoztatott, adott áldást és mirovált Zsolt atya, akinek választott jelmondata János evangéliumának egyik gondolata: „Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennünk legyen”.

Domokos Zsolt első Szent Liturgiáját augusztus 28-án vasárnap mutatja be Hajdúdorogon, az első székesegyházban, szolgálatát pedig Debrecenben folytatja irodai titkárként.