A bárány nemcsak a halálra emlékeztet minket, hanem a halál felett aratott győzelemre is! - Nagycsütörtök a főszékesegyházban

A bárány nemcsak a halálra emlékeztet minket, hanem a halál felett aratott győzelemre is! - Nagycsütörtök a főszékesegyházban

2021-04-01 19:37:23
Szerző: H Varga Eszter, fotó: Domokos Éva / Hajdúdorogi Főegyházmegye
Debrecen
Húsvét
A Nagycsütörtök az utolsó vacsora, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja. A húsvéti Szent Háromnap (nagycsütörtök, péntek és szombat) első napja. Ez a nap az Eucharisztia alapításának ünnepe, amiről idén a járvány miatt ismét csak visszafogottabban emlékezhettünk meg.

„Körülvetted magadat kendővel, és megmostad tanítványaid lábait, Krisztus Istenünk. Moss le a mi lelkünkről is minden bűnös gondolatot, és végy körül minket lelki kötelékkel, hogy megtegyük parancsolataidat, és magasztaljuk jóságodat! – utal a nagycsütörtöki szertartás sztihirája e nap egyik legfontosabb mozzanatára, amikor Jézus megmosta tanítványai lábát. E cselekedetet Fülöp metropolita atya is fel szokta idézni tizenkét kiválasztott hívővel, ám ezt idén sem tette lehetővé a koronavírus-járvány. S a papság nagy része is távol maradt a szertartástól, és csak lélekben emlékeztek meg az Egyház születéséről.

A járványügyi előírásokat betartva néhány hívő a templomban, de a legtöbben online követték a nagycsütörtöki Szent Liturgiát és hallgatták meg Lukács Imre atya prédikációját. A Hajdúdorogi Főegyházmegye hivatalának irodaigazgatója Krisztusnak azt a jellemvonását, tulajdonságát igyekezett kihangsúlyozni tanításában, amely az egész földi életét, de hangsúlyozottan a Szent Háromnap eseményeit, sőt magát a föltámadást is elkíséri és jellemzi.

„Ezen a Nagycsütörtökön, amelyet, ha akarjuk, ha nem tavalyhoz hasonlóan beárnyékol, még ha elhomályosítani most sem tud a járvány hangulata, próbáljuk meg összeszedetten a Húsvét és a Húsvéthoz vezető Szent Háromnap titkára, lényegére, üzenetére figyelni” – hívta fel a figyelmet Imre atya, és elmesélte egy tavalyi élményét, ami a feltámadás ünnepe után történt meg vele egy barkácsáruházban. A kereskedés féláron adta a húsvéti dísztárgyakat. Mondhatni halomban álltak ezek a kellékek, amik „végigrettegett húsvétok, meg nem tartott családi ebédek, elmaradt locsolkodások szomorú mementói lettek”. Ebből egyet, egy porcelánbárányt kiválasztott magának egy hölgy, aki fizetés után szembesült azzal, hogy teljes árat fizetett a dísztárgyért. Mi ennek az oka, hiszen minden akciós? – kérdezte a vásároló. Válaszul azt kapta, hogy igaz ez a „drótcsibére, a művirágra, a gipsz hímes tojásra, a cserép nyuszira, de a bárány nem az a kategória.”

Imre atya számára ott, akkor valami kézzelfoghatóvá vált és mintegy manifesztálódtak a húsvéti események értéktelenné vált divatholmijai; és a bárány, ami egy másik kategória.

„Nagyheti énekeink egy szót sem szólnak cserépnyusziról, fatojásról vagy műcsibéről. Annál inkább, legalább negyvenszer a bárányról, a megjövendölt, a bűnöket elvevő Isten bárányáról, Jézus Krisztusról” – hangsúlyozta Imre atya. Majd felidézte, hogy Keresztelő Szent Jánosnak az volt a küldetése, hogy előkészítse az utat az Úrnak, és amikor eljött élete nagy pillanata és végre „felkonferálhatta Jézust az üdvösség történet színpadára” azt mondta: nézzétek, az Isten báránya, Ő veszi el a világ bűneit. (vö Jn1,29-34)

Miért pont ez jutott eszébe? – tette fel a kérdést Imre atya. Hiszen annyi minden mást is mondhatott volna János Jézus Krisztusról. Például, nézzétek itt az Isten igéje; itt van Dávid fia, Izrael királya; itt van Isten főpapja; nézzétek Ő a világ világossága. De ő úgy gondolta Jézus Krisztusról azt kell első sorban tudnunk, hogy ő az Isten báránya, Isten vérző áldozata.

Izrael a bárány védelme alatt menekülhetett meg a fogságból, így szabadult ki Egyiptomból is. Hiszen abban a családban maradt életben az első szülött fiú, ahol hittek az angyal szavának és feláldoztak egy bárányt s annak vérét izsóppal fölkenték az ajtófélfára – emlékeztetett Imre atya és rávilágított arra, hogy az egyiptomi csapások után másfél ezer évvel Jézus a tanítványait titkos vacsorán vendégelte meg, ahol az a hagyomány szerint az Ő feladata lett volna felvágni a bárányt, de ekkor Ő maga volt a bárány. Ahogy a nagyszerdai kánon IX. ódája mondja: „Krisztus a nagy és tiszteletreméltó pászka. Eszik, mint kenyeret, feláldozzák, mint bárányt, bemutatják értünk áldozatul, s mi az ő testét és vérét mindnyájan buzgón és titokzatosan magunkhoz vesszük.”

Imre atya szerint tehát, a bárány nemcsak a halálra emlékeztet minket, hanem a halál felett aratott győzelemre is!

VEZETŐ HÍREK
A Szent Atanáz kórust hallgathatják meg az érdeklődők Nyíregyházán

A nők diakónussá szentelése is reflektorfényben van napjainkban

Futózarándoklatot rendeztek Máriapócson
 
AKTUÁLIS
KAPCSOLÓDÓ GALÉRIA
VEZETŐ HÍREK
A Szent Atanáz kórust hallgathatják meg az érdeklődők Nyíregyházán

A nők diakónussá szentelése is reflektorfényben van napjainkban

Futózarándoklatot rendeztek Máriapócson
 
AKTUÁLIS
EZEKET OLVASTA MÁR?
 
A nők diakónussá szentelése is reflektorfényben van nap...
A nők diakónussá szentelése is reflektorfényben van nap...
 
A Szent Atanáz kórust hallgathatják meg az érdeklődők ...
A Szent Atanáz kórust hallgathatják meg az érdeklődők ...
 
Futózarándoklatot rendeztek Máriapócson
Futózarándoklatot rendeztek Máriapócson
 
S.E.R. Michael W. Banach magyarországi apostoli nuncius bes...
S.E.R. Michael W. Banach magyarországi apostoli nuncius bes...
 
Igazgatási referenst keres a Gyermekvédelmi Iroda
Igazgatási referenst keres a Gyermekvédelmi Iroda
 
Szakmai ankétra várják az érdeklődőket a Görögkatoli...
Szakmai ankétra várják az érdeklődőket a Görögkatoli...