A gyermekvédelem ünnepi pillanatai mindig különös csendet teremtenek: olyat, amelyben egyszerre van jelen a hála, az alázat és az a kimondhatatlan felelősség, amelyet a gyermekek sorsa iránt érzünk. A december eleji elismerő ünnepség is ilyen légkörben telt. Fülöp Attila államtitkár szavai emlékeztettek arra, hogy vannak hivatások, amelyek nem egyszerűen munkák, hanem életre szóló küldetések. A gyermekvédelemben dolgozók mindennapjai tele vannak kihívással, mégis rendíthetetlenül hisznek abban, hogy minden gyermek megérdemli a szeretetet, a biztonságot és az esélyt egy teljesebb életre.

A Szent Anna a nevelőszülőkért díj és a Szent Kristóf a gyermekekért díj éppen ezt a láthatatlan, mégis sziklaszilárd erőfeszítést hozza felszínre. Idén négy olyan ember állhatott a figyelem középpontjába, akik nem csupán szakmai tudásukban, hanem emberségükben, példamutató szeretetükben is kiemelkedőt nyújtottak. Mellettük húsz további szakember kapott miniszteri elismerést – jelképes köszönetként mindazért a munkáért, amelyet évek óta, sokszor a nehézségek ellenére is töretlenül végeznek.

Az is elhangzott, hogy az elmúlt években jelentősen átalakult a gyermekvédelem rendszere, és ma már az intézmények többsége egyházi fenntartásban működik. Az állam és az egyház külön, mégis egymást erősítve dolgozik azon, hogy a legnehezebb sorsú gyermekeknek is legyen reményük, jövőképük és biztonságuk.
Szent Kristóf a gyermekekért díjban részesült
Kimagasló szakmai tevékenysége elismeréséül miniszteri elismerő oklevelet vehetett át
Ez az ünnepség nem csupán díjakról szólt. Sokkal inkább arról, hogy megálljunk egy percre, és felismerjük: a gyermekvédelem hősei köztünk élnek. Munkájuk csendes, mégis országokat épít – gyermekenként, sorsonként, nap mint nap.