Makóra és Gyulára látogatott el a nyírmártonfalvai közösség

Közösségünk mintegy harmincöt fővel indult útnak az idei, kétnapos kirándulásra, amelynek első állomása Makó volt. Megérkezésünket követően a napunkat Szent Liturgiával indítottuk. Lélekemelő élmény volt együtt imádkozni a makói görögkatolikus templomban. A liturgia után szeretetteljes vendéglátásban részesültünk. Hálás köszönet illeti Biró István atyát és családját, valamint Gedeon Tamás atyát, akik nyitottsággal és nagy-nagy szeretettel fogadtak bennünket.

A liturgiát követően a József Attila Múzeumot kerestük fel. A gazdag kiállítás nemcsak a költő életébe engedett bepillantást, hanem Makó és környéke múltját is sokoldalúan tárta elénk. A tárlatok végigjárása után városnéző kisvonatra szálltunk, amely jókedvű, könnyed formában vezetett végig a település nevezetességein. Megcsodáltuk Makó jellegzetes épületeit, parkjait és kulturális értékeit – sokunk számára ez a város új arcát mutatta. A délutáni program után Gyulára utaztunk, ahol elfoglaltuk a szállást. Az érkezést követően lehetőség nyílt egy esti sétára is, Gyula hangulatos utcái, a kivilágított vár és a belváros barátságos fényei alkalmat adtak az elcsendesedésre. Ez a nyugodt séta méltó befejezése volt az élményekkel teli napnak.

Másnap reggel elsőként a gyulai Almássy-kastélyt látogattuk meg. A gondosan felújított épületben modern és élményszerű kiállítás mutatta be a kastély történetét, egykori lakóit és azt a világot, amelyben a főnemesi családok mindennapjai zajlottak. Többeknek különösen tetszett az interaktív bemutatás és az a sok apró részlet, amely a kastély működését életre keltette.

Innen a gyulai várhoz sétáltunk át, amely Magyarország egyetlen épen maradt gótikus téglavára. A vastag falak között járva a középkor hangulata szinte megelevenedett előttünk. A vár történetét bemutató kiállítások, a bástyákból nyíló kilátások és a nyugodt várudvar mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a délelőtt tartalmas és emlékezetes legyen. A közös programok után rövid szabadidőt töltöttünk el, ki-ki kedve szerint sétálhatott egyet, pihenhetett, vagy még egyszer ellátogathatott a belvárosba. A kora délutáni órákban végül útnak indultunk hazafelé, gazdag élményekkel, közös emlékekkel és jóleső fáradtsággal.

A kirándulásunk nem jöhetett volna létre a Hajdúdorogi Főegyházmegye támogatása nélkül, amiért hálás köszönetünket fejezzük ki.