A fatemplom ünnepe

Sokan szeretik ezt a kápolnát, mert itt lehet igazán megérteni, hogyan is vehették észre az emberek a csodás történést. Oly kicsi maga a hely, hogy bárhová állunk/ülünk, nem lehet távol lenni az ikonosztáziontól, amelynek alapképe volt annak idején a hodigitria.

Ugyancsak alapkép az Urunk mennybemenetelét ábrázoló ikon. Ez a kápolna címünnepe. Más években is nagyon családias volt a fatemplom búcsúja. Idén meg aztán különösen, hisz nehéz ezen a piciny helyen az egészségügyi előírásoknak megfelelő, fegyelmezett magatartással jelen lenni. Áldozócsütörtökön ezért szűk körben ünnepeltek a szerzetesek. Rajtuk kívül, Adeus Illés atya meghívására, csak a Máriapócson szolgáló atyák és családtagjaik voltak jelen, s a bazilita harmadrendet is csupán néhányan képviselték.

A Szent Liturgiában a település két legidősebb görögkatolikus papja is szolgált: Ihnáth János atya vezette a szertartást, Erdélyi József atya pedig 93 éves korát meghazudtoló lelkesedéssel beszélt a prédikációban arról, hogy 2000 év óta él a kereszténység, és ez csakis úgy lehetséges, ha ma is ugyanazzal az örömmel tesszük a dolgunkat, mint amilyennel a mennybemenetel után a tanítványok hirdették az Evangéliumot. Ugyanis ezt maga Jézus Krisztus adja: „…örömöt szereztél tanítványaidnak…” (tropárból)

Ne szegje kedvünket a járvány sem, az Örömhír valódisága nem függ ettől! Bízzunk abban, hogy a következő években nagyobb létszámmal és fényesebben ülhetjük meg a fatemplom búcsúját (is)!

„Örüljenek mindnyájan, kik benned bíznak, örökké örvendezni fognak, és bennük fogsz lakni.” (5.zsolt)