A karitatív testület a koronavírus-veszélyhelyzetben sem pihen

Számos civil szervezet részt vesz a munkában, pontosan hogyan működik ez a hálózat?

A karitatív testületet 17 szervezet hozta létre, ma már 31 tagszervezete van. Öt év távlatából azt lehet mondani, hogy a szervezetnek most már neve van a városban. Évről évre többen fordulnak hozzánk, hiszen a karitatív testület maga garancia arra, hogy ami ide érkezik – akár pénzbeli adomány, tárgyi vagy élelmiszer-felajánlás –, az odakerül, ahova kell, vagyis a rászorulókhoz. Arról, hogy hol kell segíteni, rendszerint érkezik jelzés az önkormányzat felől, másrészt pedig azok a civil szervezetek, akik tagjai a karitatív testületnek, ugyanúgy kapcsolatban vannak valamilyen módon a hátrányos helyzetűekkel, így rajtuk keresztül is történik az adományosztás. A felajánlások szétosztásában összesen 350 önkéntes segít, a karácsonyi Add tovább! házikónál és a karácsonyi osztásnál például majdnem 300-an dolgoztak az adventi időszakban.

Ha már említi a karácsonyt, decemberben mindig sok szervezet gyűjt, és az adakozási kedv is nagyobb, mint az év többi hónapjában. A karitatív testület év közben is ugyanolyan aktív?

Igen. Amit karácsonyra összegyűjtöttünk – legyen az játék, tartós élelmiszer vagy ruha –, egy részét kiosztottuk még az ünnep előtti időszakban. Viszont amit időhiány miatt nem tudtunk továbbadni, azoknak a kiosztása az év első negyedévében történik meg. Az év eleji téli hónapokban 25 intézményben jelentünk meg, ezek többsége óvodák és a városi szociális szolgálatnak az időseket ellátó intézményei. Jelen voltunk az idősek farsangján, az óvodások farsangján, utóbbinál játékokat, plüssöket, társasjátékokat, szörpöket és gabonapely­heket osztottunk ki. A raktárban szerencsére még van tartós élelmiszer, amit kicsit tartalékolunk a húsvét időszakára, és a jelenlegi krízishelyzetben is jól jön. Sokszor van olyan család, akik bajba kerülnek, de valami oknál fogva esetleg nem jogosultak segélyre, mert a jövedelem pár forinttal több, mint az összeghatár. Mi megpróbáljuk ezeket a családokat megkeresni, általában az illetékes önkormányzati képviselővel meg is látogatjuk őket, hogy segíteni tudjunk.

Mire van most leginkább szüksége a szervezetnek?

Több mint 200 családnak tudtunk segíteni az elmúlt hetekben, de szükséges a raktárfeltöltés, mert még a járványnak csak az elején tartunk. Szükségünk van tartós élelmiszerre, tisztítószerekre, vitaminokra, ezek csomagolásához szatyrokra. 

Mi az, ami mindig jól jön, és mi az, amit lehetőleg kerüljenek a felajánlók?

A legfontosabb, hogy ne keverjük össze az adakozást a lomtalanítással. Ami nagyon használt, elkopott vagy szakadt, az nem ide való. Fehérneműt, zoknit, tisztálkodási eszközöket (fésű, fogkefe) is csak akkor fogadunk el, hogyha azok bontatlan csomagolásban vannak. A tisztálkodási szereket egyébként mindig szívesen vesszük, hiszen már az is nagy segítség lehet egy családnak, ha a tusfürdőket nem nekik kell megvenniük. Vannak olyan családok, ahol a gyerekek már kamaszok, nekik sokszor nehéz olyat ajándékozni, aminek örülnek. Egy bontatlan parfüm, rúzs vagy szempillaspirál viszont hatalmas boldogságot tud okozni. A karácsonyi gyűjtés tapasztalatai alapján egyébként úgy tűnik, hogy az adakozók pontosan tudják, hogy nem agyonhasznált dolgokra van szükség. Azt mondhatom, hogy a felajánlások 95 százaléka használható volt. Érdekes, hogy sok olyan dolgot is tartalmazott, amiről mi azt gondoltuk, hogy kacat, aztán kiderült, hogy minden attól függ, ki kapja. Például az idősek farsangján szervezett tombolaosztáson retró tárgyakat sorsoltak ki, amelyek lehet, hogy ma már nem divatosak, de az idősek nagyon örültek neki, hiszen ez volt az ő életük, ebben nőttek fel, és kötődnek ezekhez a tárgyakhoz.

              /Rózsahegyiné Juhász Éva  - középen - Kocsis Fülöp érsek-mteropolitával és Langerné Victor Katalinnal a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkárával/

Tavaly év végén választották meg a karitatív testület elnökének.

A Hajdúdorogi Főegyházmegye képviseletében 2015 óta veszek részt a testület munkájában, illetve a Hajdúdorogi Főegyházmegye cigányügyi megbízottjaként is tevékenykedem, tehát a másokon való segítés nem áll tőlem távol. Örömmel tölt el, hogy azt a munkát, amit a főegyházmegye képviseletében végeztünk az elmúlt 4 évben, érdemesnek találták arra, hogy átvegyük a stafétát.

Mi az elnök feladata?

Nincs túl sok különbség az elnök és a szervezeti tagok munkája között. Talán az, hogy többet jelenek meg a különböző rendezvényeken. Emellett – ahogy eddig is – részt veszek az adományszervezésben, - gyűjtésben és - osztásban.

Említette, hogy cigányügyi megbízottként tevékenykedik. Honnan ered önnél ez a fajta szociális felelősségvállalás?

Minden bizonnyal a családból hozom. Falun nőttem fel, egy szűkebb közösségben, ahol számítottunk egymásra. Aki már segített, az tudja, hogy legalább annyit kap, mint amennyit ad, és igazából akkor tudjuk néha a sajátunkat is értékelni, mikor meglátjuk, hogy vannak még tőlünk százszor rosszabb helyzetben lévők is.

A karitatív testületnél egy plusz egy évre választják az elnököt. Milyen tervei vannak erre az időre?

A legfontosabb talán az, hogy a szervezeti tagok jobban megismerjék egymást és a különböző szervezetek munkáját. Szeretnék csapatépítőket szervezni, amelyeknek segítségével a testület tagjait egy kicsit jobb közösséggé tudjuk kovácsolni. Ne csak akkor fogjunk össze, mikor segíteni kell, hanem legyenek olyan alkalmak, amikor egymás kedvéért jövünk össze.

Az elmúlt hónapokban mely élmény volt a legmeghatározóbb az ön számára?

Nemrég voltunk egy olyan családnál, amelyik iszonyatosan nehéz körülmények között él, de küzdenek. Négyen laknak egy szobában, az egyik fiú mégis kitűnő tanuló. Ez egy csodálatos példa arra, hogy ha akarok, akkor lehet tanulni. Számomra pedig különösen, hiszen a Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium vezetőjeként olyan egyetemi hallgatókkal dolgozom, akiknek szintén többet kellett tenniük azért, hogy most tanulhassanak.