A kereszt Isten ereje és az öröm forrása – Cigány közösségek búcsúja Máriapócson

A szombat délutáni program lelkigyakorlattal kezdődött, ahol három előadás hangzott el. Elsőként Németh István római katolikus pap beszélt a kitartás fontosságáról, hangsúlyozva, hogy Krisztusban nemcsak a hitben, hanem az élet minden területén ki kell tartanunk. Ezt követte egy kerekasztal-beszélgetés, amelyet Mező-Halász Krisztina, a debreceni Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium igazgatója vezetett. Ádám Tibor, Lakatos Zsolt és Váradi Róbert osztották meg személyes életútjukat, és meséltek arról, mi adott erőt számukra a nehézségek közepette. A programot Kocsis Fülöp érsek atya előadása zárta, „A templom a mi otthonunk” címmel, amely a gyógyulás témáját állította középpontba.

Az este virrasztással folytatódott. A közösségek egymást váltva vitték körmenetben a füzérekkel feldíszített keresztet, miközben közösen énekeltek és imádkoztak. Az ünnepi hangulatot az is fokozta, hogy a virrasztás egybeesett a Szent Kereszt felmagasztalásának előestéjével.

Vasárnap reggel a debreceni roma szakkollégium diákjai adtak közös énekes műsort, amely nagy sikert aratott. A zarándokokat ezután Sztojka Attila államtitkár köszöntötte, aki arról beszélt, hogy élethelyzet és életmód nem ugyanaz: az előbbit sokszor nem választhatjuk meg, az utóbbit viszont igen. Hangsúlyozta, hogy a lelki szegények különösen közel állnak Istenhez, mert jobban tudnak hozzá fordulni.

A Szent Liturgia kezdete előtt eső érkezett, de a közösségek összefogással segítettek egymásnak: padokat vittek a fedett részekre, hogy minél többen részt vehessenek a szertartáson. A papok és az asszisztencia az esőben vonultak a tábori oltárhoz, majd a nyolc paptestvér a fedett oltár körül foglalta el helyét. A kántori szolgálatot a Hodászi Görögkatolikus Cigány Egyházközség látta el Lakatos Sándor vezetésével, akiket két szeminarista és egy tanulmányvégzett papnövendék is segített. Az imádságok nagy része cigány nyelven hangzott el.

A prédikáció idejére elállt az eső. Kocsis Fülöp érsek atya Szent Pál szavaira építve arról beszélt, hogy a kereszt egyeseknek balgaság, másoknak viszont az Isten ereje. Ha csak teherként tekintünk rá, keserűséget szül bennünk, de ha felismerjük benne Krisztust, akkor az üdvösség útja nyílik meg számunkra. Ahogy Mózes a keserű vízbe dobott fától édes vizet adott a népnek, úgy kötötte magát Krisztus a mi keresztünkhöz, és azóta nincs kereszt Jézus nélkül. A kereszt így már nem puszta szégyen, hanem az élet és a megváltás jele.

Az áldozás idejére ismét elcsendesedett az eső, így sokan részesülhettek a szentáldozásban. A liturgia végén dr. Mosolygó Péter kegyhelyigazgató köszöntötte a zarándokokat, akik az ország számos településéről érkeztek: többek között Napkorról, Ópályiból, Kántorjánosiból, Hodászról, Debrecenből, Hajdúdorogról, Budapestről, Nyíregyháza-Huszártelepről, Felsőnyárádról, Szalonnáról, Martonyiból, Rakacáról, Rakacaszendről, Edelényből, Miskolcról, Hernádvécséről, Kazincbarcikáról, Fügödről, Felsőregmecről és Tolcsváról.

A záróáldás előtt három, a cigánypasztorációban kiemelkedően tevékenykedő munkatársat tüntettek ki: Szabó-Bernáth Sándornét a Nyíregyházi Egyházmegyéből, Szilágyi Esztert a Hajdúdorogi Főegyházmegyéből és Kozma Lászlónét a Miskolci Egyházmegyéből. A laudációkat Mező-Halász Krisztina olvasta fel. A kitüntetéseket éltetések és újabb énekek követték, melyekbe a debreceni roma szakkollégisták is bekapcsolódtak.

Az idei, esős búcsú közös agapéval zárult, amely méltó lezárása volt a cigány közösségek találkozójának Máriapócson.