A sajópálfalai zsolozsmás napokról

A Miskolci Egyházmegye zsolozsmás tábora Irota helyett Sajópálfalán, július helyett augusztusban valósult meg, a legfontosabb azonban most sem változott. A zsoltármondást hétfő késő délutántól a csütörtöki ünnepi liturgiáig csak az imaórák és a napszak szerinti szertartások szakították meg. 

Az életkor, lakóhely és életállapot alapján sokszínű társaságot az imádság formálta közösséggé. A szövegek jobb megértését és a lelki ráhangolódást ebben az évben Nyirán János fődiakónus előadásai segítették. A teológiai tanár az eucharisztia történeti hátterétől indulva, Aranyszájú Szent János liturgiájának eukarisztikus imádságán át, az „eukarisztia” szó eredeti jelentéséig, a „hálá”-ig vezette el hallgatóságát. 

A háromnapos imafolyam lezárását a csütörtöki liturgia jelentette, amely kétszeresen is ünnepivé vált. A zsolozsmázás lelki jutalmait mindig kitejesíti a szentáldozás lehetősége, mivel a program felépítése miatt a korábbi napokon ezt nélkülözik a résztvevők. A Szent liturgia püspöki volta tovább növelte az ünnepélyességet, ráadásul a zárónap idén augusztus 20-ára esett. 

Atanáz püspök atya prédikációjában összekapcsolta a napi evangéliumban elhangzó jézusi hasonlatot a sajópálfalai templom nyitott ajtajával, miszerint Jézus magát ajtónak nevezi, házának ajtaja pedig éjjel és nappal, folyamatosan tárva volt a zsolozsmázóknak köszönhetően Sajópálfalán.