A Szent Megváltó templomát is mecsetté nyilvánították

Nemzetközi fölháborodást váltott ki, hogy Recep Tayyip Erdogan török elnök júliusban mecsetté nyilvánította a világörökség részét képező Hagia Sophiát, a bizánci kereszténység egykor legnagyobb templomát. Ezt követte két másik, a turisták által kevésbé ismert korábban keresztény templom, augusztus végén pedig a Szent Megváltó (Khóra) templomának átalakítása.

Az  Hagia Sophia mellett a térség legjelentősebb fönnmaradt bizánci keresztény temploma a Khóra (latinosan Chora), magyarul a falakon kívüli Szent Megváltó-templom, melynek freskói és mozaikjai a legjelentősebb bizánci keresztény művészeti emlékek közé tartoznak.

A templomot és monostort valószínűleg a 4. században építtette Nagy Konstantin (306–337) császár a város falain kívül. Innen ered a neve: vidéki, vagy falakon kívüli Szent Megváltó templom. II. Theodosziosz császár újabb falakat emelt a város köré 413–414-ben, nagyjából két kilométerre az előző falaktól. A Khóra így a falakon belülre került, a város szerves része lett, de neve nem változott. A 8–9. századi Bizáncot az ikonoklaszta (képromboló) mozgalom határozta meg. III. Leó császár 725-ben parancsot adott az egyik kapun lévő Krisztus-ábrázolás elpusztítására, mely – egy 28 éves időszakot kivéve – 843-ig tartó polgárháborús helyzetbe sodorta a birodalmat. Az ikonoklaszták szerint az ábrázolás (kép, szobor, mozaik) azonos az ábrázolt személlyel, tehát azok tisztelete bálványimádás, másrészt az ábrázolások tisztelete megakadályozza, hogy zsidók és muzulmánok áttérjenek a kereszténységre. Az intézkedések óriási ellenállást váltottak ki, melyet üldözés, száműzés, börtön, kínzások, kivégzések követtek a következő évtizedekben. A képrombolás során Bizánc legtöbb keresztény templomában megsemmisültek a freskók, mozaikok, ikonok. A szent ábrázolások melletti kitartás és a képrombolással szembeni ellenállás központja volt a Khóra, ám a barbár pusztítás ezt a templomot sem kímélte.

Egy jelentős bizánci államférfi (a császár unokatestvére), Andronikosz Dukász felesége, Bolgár Mária jelentős vagyonnal rendelkezett, ő bővíttette ki és építtette kereszt alakúra a templomot 1077 és 1081 között. Az épületet nem sokkal később földrengés sújtotta. I. Alexiosz Komnénosz császár egyik fia, a kultúra bőkezű támogatója, Iszákiosz Komnénosz építette ismét újjá. A latin császárság alatt (1204–1261) a harcok és az erőszakos latinosítás során erősen megrongálódott, de lehet, hogy össze is omlott (siralmas állapotát írásos emlékek őrzik). Mai formáját II. Andronikosz császár tanácsadója, Theodórosz Metochitész nagyszabású beruházásának köszönheti. Nem csak újjáépíttette és kibővítette a templomot, de gazdagon ki is díszítette – ekkor készültek a ma is látható (vagy ma még látható?) gyönyörű freskók és mozaikok. A monostort is újjáépítette, jelentős területeket is csatolva hozzá. Kórházat és közkonyhát is építtetett az épületegyütteshez, s könyvtárát is fölajánlotta, mellyel a Khóra monostoré lett a kései bizánci kor Konstantinápolyának legjelentősebb könyvtára.

A város 1453-as elfoglalásakor az elsők között fosztották ki a templomot. Az ide menekített, a város védelmezőjének tekintett hodigitria (útmutató) Istenanya ikonját a török katonák darabokra szaggatva gyalázták meg. Nagyjából fél évszázaddal később, 1508 körül II. Bajezid szultán nagyvezíre, Atik Ali Pasa nyilvánította mecsetté, melynek neve a Khóra arab fordításából Kariye lett. A freskókat és mozaikokat bevakolták, a templom mellé minaret épült. Ez a barbárság, valamit a következő évszázadok tűzvészei és földrengései tovább rongálták a felbecsülhetetlen értékű templombelsőt. Noha többször újjáépíttette a katasztrófák miatt megsérült templomot, mozaikjainak és freskóinak egy része megsemmisült. Kemal Atatürk török elnök 1945-ben nyilvánította múzeummá, 1948-tól az Amerikai Bizánci Intézet munkatársai tíz éven át restaurálták (ők restaurálták az Hagia Sophiát is), így újra láthatók a késő-bizánci kor legjelentősebb keresztény mozaikjai és freskói. A templom 1958-ban nyílt meg múzeumként (Kariye Müzesi).

2020 augusztusában tehát a Khórát is mecsetté nyilvánították, melyet szintén nemzetközi fölháborodás követett, de az átalakítást megakadályozni nem tudták. További félelemnek adhat okot, hogy a mecsetté alakítás nehezen képzelhető el anélkül, hogy a templom egyedülálló, kultúrtörténeti remekmű freskóit teljességében el ne tüntetnék, vagy le ne takarnák, hiszen az iszlám tiltja az ilyen ábrázolásokat. Hasonlóan aggasztó kérdés lebeg fejünk fölött az Hagia Sophiával kapcsolatban is.

Aggodalmuknak adtak hangot török ellenzéki politikusok, török és külföldi egyházi és világi méltóságok, valamint az UNSECO is, akik szerint a törökök velük nem egyeztettek az átalakításról. Ez a lépés szerintük alááshatja a történelmi jelentőségű épületek kulturális értékét.

A két templomról és a jelenlegi politikai helyzetről bővebben a Görögkatolikus Szemlélet Magazin őszi számában olvashatnak.