Isten a szeretet és a szeretet alapelve az odaadás - az Isten szerinti családért szólaltak fel Budapesten

A kellemes nyári délutánt Fülöp metropolita atya tanítása zárta, és a reakciókat figyelve sikerült megfogalmaznia ennek az évente megrendezett összejövetelnek a lényegét.  

Fülöp atya vagyok, szerzetes, Isten kegyelméből és Isten meghívásának köszönhetően szüzességben élek egész életemben – kezdte beszédét az elöljáró. Püspök is vagyok, de ez nem annyira lényeges most. Görögkatolikusok is vagyok, s ez most azért érdekes, mert mi néhány dologban különbözünk a római katolikus testvéreiktől. Például elsőre is feltűnő lehet, hogy mi máshogyan vetünk keresztet. Három ujjunkat összetéve hangsúlyozzuk a Szentháromságot. Egy Istenben hiszünk, akiben mégis három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek. Hogy ez hogy lehetséges, senki nem tudja. Nincs az az emberi koponya, amely ezt ki tudta volna találni. Ezt a titkot Jézus Krisztus tárta föl nekünk.  Ő úgy nyilatkozott meg, mint a Fiú, aki megtanított minket Atyánknak szólítani az Istent, és megígérte nekünk, hogy elküldi nekünk a Szentlelket.  

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretik egymást, tökéletes szeretetközösségben vannak. Ennek a szeretetközösségnek pedig az odaadás az alapelve és mozgatórugója  –  hangsúlyozta a magyar görögkatolikus egyház vezetője. Az Atya szereti a Fiút, és odaadja magát neki. Így válhat lehetségessé, hogy a Fiú teljesen olyan Isten, mint az Atya, semmivel sem kevesebb, semmiben sem más, tökéletes Isten. A Fiú mit tesz, amikor megkapja az Istenséget? Teljesen visszaadja magát az Atyának, semmit vissza nem tartva. Kettejüknek ez a szeretetkapcsolata maga a harmadik isteni személy, a Szentlélek.  

A kinyilatkozásból tudjuk, hogy kettejük szeretetkapcsolata maga az isteni lélek: Isten egyenlő szeretet, szeretet egyenlő Isten. Ahol szeretet van, ott van Isten. Ahol a fiú és a lány szeretik egymást, ott az Isten van közöttük. Ez minden szeretetkötelék esetében így van, mindegyikben benne van Isten. 

Ha Isten maga a szeretet, nem lehetséges, hogy egyedül legyen. Nem ülhet egyedül egy trónon a világ felett, és várja, hogy kit szeressen. És nem is játékszerként alkotta meg a világegyetemet, azért hogy legyen mit szeretnie. Az Istennek nincs szüksége a világra: abszolút tökéletes, megvan nélkülünk. Viszont a szeretet csak közösségben lehetséges, aminek az alapelve az odaadás. Ha megértjük, hogy Isten a szeretet és a szeretet alapelve az odaadás, akkor megértjük a házasságot, az emberi kapcsolatokat, és a világ mozgatórugóját is. Mert a világot, amit ez a szerető Isten alkotott és teremtett szintén a szeretet mozgatja – magyarázta Fülöp atya. 

Mi, emberek, akik az Isten képére vagyunk teremtve, csakis ebben a szeretetben tudunk kibontakozni. Akkor lehetünk boldogok, amikor szeretünk és minket is szeretnek. Vagyis amikor a szeretetben odaadjuk magunkat, és a másik is nekünk adja magát. Ebben a kölcsönös szeretetben másoljuk le az Istennek ezt a tökéletes, boldog kapcsolatát a közösségben. Amikor a fiú megszereti a lányt, ott van közöttük Isten. A boldog házasság záloga, hogy magunkat akarjuk abban boldoggá tenni, hanem annyira szeretjük a másikat, hogy őt akarjuk boldoggá önmagunk odaadásával. S természetesen ez akkor okoz teljes boldogságot, ha a másik is ugyanezt teszi.  

Odaadni egymásnak önmagunkat csodálatos dolog. Amikor ez nem valósul meg, mert csak az egyik adja oda szíve szeretetét, az nagyon fájdalmas tud lenni, a legnagyobb sebek ekkor keletkeznek, amikor nem viszonzott a szeretet.  

Olyan életet, társadalmat, családokat kell felépíteni, ahol ez az önátadás ilyen módon kölcsönösen megvalósul. Biztos lehetek abban, hogy minél több szeretetet adok, annál nagyobb szeretet lesz a családomban, a világban. Nem kapom vissza? De akkor is adom. Mert a szeretettel nem kereskedni akarok: nem csak akkor adom, ha én is visszakapom. Az nem volna szeretet, az önzés volna. Ha szeretetet adok, jó esetben vissza is kapom. Ez a házasság, jó esetben a társadalom és az emberi kapcsolatok alapja is. Ezt szeretnénk megőrizni, építeni – mondta az érsek-metropolita.  

Még egy érdekes dologra hívta föl a figyelmet az előadó. A fiú és a lány között van egy egészen különleges különbség. Teljesen odaadni magát csak egy valakinek tudja az ember. A következőnek már nem tudja magát úgy odaadni. Az az érdemes azonban - ki tudja, miért így alkotta meg Isten az emberi kapcsolatot, ez újabb titok -, hogy ez az egyszeri odaadás lehetősége csak a leánynál mutatkozik meg, mégpedig egyszersmindenkorra, végérvényesen. A fiú látszólag odaadhatja magát többször is, ennek nincs különösebben látható jele, legalábbis a testében. De a lány csak egyszer tudja odaadni magát, és ha már odaadta, azt nem tudja visszavenni. Ennek bemutatására egy rövid de nagyon érdekes jelenetet is láthatott a közönség. Egy fiatalember összetalálkozik egy gyönyörű lánnyal. Megszeretik, megölelik egymást. Majd ennek az egyszeri odaadásnak ábrázolásaként a leány elővesz egy aranypénzekkel teli perselyt és odaadja a fiúnak. Majd együtt odalépnek, és közösen feltörik a persely, előtárul a tartalma, amely kettejüké. De több persely nincsen!

Fogadjuk el, hogy az Isten ilyennek alkotott minket! - zárta beszédét a görögkatolikus metropolita.