A zsolozsmás tábor ugyan véget ért, de a lelkünkben folytatódik tovább

A tábor gondosan előkészített időbeosztásának köszönhetően lehetőség adódott tartalmas előadások meghallgatására, egyházunk csodálatos szertartásain való részvételre, és az elcsendesedésre, lelki töltekezésre. Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezetésével (és a Szentlélek érezhető jelenlétével) imaórákon, kis esti zsolozsmán, utrenyén, déli istentiszteleten, vecsernyén, éjféli zsolozsmán vittük Isten elé dicsőítésünket, hálaadásunkat és kéréseinket. A csütörtök estétől kezdődő imádságos alkalom szertartások és előadások közötti idejét a résztvevők egymást váltva szüntelen zsoltárolvasással töltötték.

Az idei zsolozsmás tábor előadója Szoliva Gábriel ferences szerzetes atya volt. Rövid bemutatkozásából megtudtuk, hogy mérnök, szerzetes, és egyházzenész, a pasaréti rendház lakója. 2014. szeptember 20-án tett örökfogadalmat, 2016-ban áldozópappá szentelték. Ugyancsak 2016-ban szerzett diplomát a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékén egyházzene-orgona szakon. Örömmel tett eleget érsek atya meghívásának, mert – mint mondta – a zsolozsmás tábor a Liturgia szeretetéről szól, és a Liturgián keresztül Isten szeretetéről. Az előadások témája: „találkozások”, melyeknek történetét sokszor hallottuk már, de most nagyon mély üzeneteket fedezhettünk fel Gábriel atya előadásaiban.

„…Mária sietve elment a hegyek közé Júda városába…” Szent Lukács evangéliumából ismerjük Mária és Erzsébet találkozását. A római katolikusoknál ritkán fordul elő a Bibliai jelenetek megfestése, mi ezek közül láthattunk egy - a Nemzeti Galériában található – festmény másolatát, mely a két áldott állapotban lévő asszonyt ábrázolja. A boldog arckifejezés a legszembetűnőbb, a környezet pedig dús növényzetet tár elénk, és egy nőszirmot az életet, az élet szépségét jelképezvén. S ami a legfontosabb mondanivalója, hogy mindkét csodálatos anyaság rámutat Istenre. A találkozás bensőséges, szavak nélküli, a szívben megélt örömét élte át Mária és Erzsébet. Az Ő példájuk számunkra üzenet, a mi találkozásainkra vonatkoztatva. Az egymásra figyelés és Istenre figyelés. Mert ahogyan van „üres fecsegés”, úgy van „tartalmas csend” is. Nagyon fontos, hogy figyeljünk a találkozás értékére, ahogy fogalmazott Gábriel atya: „ A találkozás művészetét tanulni kell.”

A zsolozsmás napokon hallottunk a Keresztben való találkozásról is. Arról, ahogyan Szent Ferenc találkozott Krisztussal Szent Damján templomában. Ez a találkozás megváltoztatta Ferenc életét (a gazdag posztókereskedő fia nincstelenné akart válni, azért, hogy Krisztus szolgálatába állhasson). Ezáltal nem csak egy emberi sors változott meg, hanem a Ferences rend alapításával szerte a világban újabb apostolok hirdetik Isten megváltó szeretetét.

Gábriel atya megismertette velünk Assisi Szent Ferenc Naphimnuszát (A Naptestvér éneke).

„Legfölségesebb, mindenható jó Uram, tiéd a dicséret,

a dicsőség és a tisztelet és minden áldás.

Egyedül téged illet mindez, Legfölségesebb, és nincs ember,

ki méltó lenne megnevezni téged.

Dicsértessél, én Uram…”

A Teremtőt a teremtményeiért szívünkig ható szavakkal dicsőíti ez a vers. A természetben szembe néz velünk az Isten. Szent Ferencről megtudtuk, hogy a kert egy részét nem engedte művelni, hogy az ott lévő növények, virágok mutassák Isten csodálatosságát.

Az előadás témájához kapcsolódóan szemléltük Szent Ferenc ikonját, a Szent Damján keresztet. A kereszt valósága kettős: a nyomorúságos emberként szenvedés, és a feltámadás fénye, Húsvét hite jelenik meg. Más kereszteken Krisztus valóságos emberi természetéből adódó valóságos halálát ábrázolják. A Damján kereszt azonban megjeleníti Krisztus istenségét, ugyanis az élőt, a feltámadottat mutatja meg nekünk, nyitott szemmel, körülötte boldog szentekkel.

Gábriel atya előadásába foglalta a 21. zsoltár részletes megismertetését. A zsoltár egészében egyedülálló módon jövendöli meg Krisztus szenvedését és halálát. A panaszdal végül átformálódik háladalba, így kap értelmet a szenvedés, utalva a feltámadásra, az örök dicsőségre. Ez a zsoltár számunkra is üzenet: életünknek, esetleges szenvedéseinknek, kétségeinknek az orvoslása;

„… és nem rejtette el arcát előle,

s amikor hozzá esedezett, meghallotta….”

Figyelmesen olvasva ott találjuk a saját kérdéseinket is a sorok között: „Miért?”… „Pedig te”… „Én azonban”… „De te Uram”…”Szabadíts meg”…”meghallgattál engem”…

Ha imádsággal kérjük, megkapjuk Istentől a választ.

Gábriel atya az előadásokat követően fórum keretében válaszolt a hozzá intézett kérdésekre, melyek egy része az előadás témáihoz kapcsolódott, de volt érdeklődés a szerzetesi életforma és a szerzetesek öltözékét illetően is. Az előadások alkalmával és a fórumon is nagy érdeklődés övezte Gábriel atya mondandóját. Köszönhető ez annak is, hogy egész lényével képviseli a testvéri szeretetet, hiteles az a kijelentése, hogy minden ügyeinkben kapcsolódjunk Istenhez. A vidámság, a humor is jelen volt a táborban. Olyan személyes élményeket mesélt atya, ami a szerzetesi létből adódott (pl. vonaton utazni hármasban egy muzulmán és egy sátánista társaságában).

Sokat tanulhattunk Szent Ferencről, gazdagodhattunk a zsoltárok mindig újabb üzeneteivel. Gábriel atya nagy szeretettel kapcsolódott be az éneklésbe, és láthatóan meghatotta csodálatos görögkatolikus dallamvilágunk. Úgy gondolom, és talán sokunk nevében mondhatom, hogy a zsolozsmás tábor időben és térben ugyan véget ért, de a lelkünkben folytatódik. A három ott töltött éjszakán az alvásidőnket kincsekre cseréltük. Az éjszaka csendjében a Létavértesi kistemplomban zsoltárt olvasni azt jelenti: Találkozás.

Hálás szívvel köszönjük Kocsis Fülöp érsek atyának, hogy idén is ott lehettünk, és  a vasárnapi Szent Liturgia még teljesebbé tette lelki töltekezésünket. Örömünkre szolgált az első éves kispapok részvétele is.

Évről-évre szeretetteljes fogadtatásban és ellátásban van részünk Létavértesen. Köszönjük ezt Szimicsku Ferenc atyának és Valika tisztelendő asszonynak, segítőiknek: Ibolyának és Editnek.

Mindenért, és mindenkiért legyen hála Istennek!  

Sz.P. Katalin