Adventi elmélkedések a Hajdúdorogi Főegyházmegye fiatal szolgálattevőitől - 2. rész

Amikor elindulok egy már megszokott helyre, szinte már rutinszerűen teszem a lábam a már megszokott irányba, a már megszokott úton. Nézem a megszokott házakat. Felszállok a szokásos villamosomra. Nézem a megszokott embereket a környéken. Olykor már csukott szemmel is megtennénk ezt az utat.

Debreczeni András atya /Fotó: Bonifert Rita, 777blog.hu/

Sokszor így vagyunk a boldogságunkhoz vezető úttal. Tudjuk mire/kire van szükségünk, tudjuk mit kell tennünk. Van egy elképzelésünk egy útról, melynek a végén a boldogság vár- szerintünk. De olykor új úton kell elindulnunk. Amire rádöbbent Saul, mikor a damaszkuszi úton találkozott az Istennel. Hogy nem jó úton jár. Rossz az irány!

Mégis, ha új úton indulunk el, sokszor nem találjuk a helyünket. Kétségbe esünk. Ismeretlen arcok, ismeretlen helyek, ismeretlen környezet. Ismeretlen út. Melyet még sose láttunk. Merre is induljak el, hogy odataláljak, ahová kell? Hová, és kihez forduljak?

Valahogy így érezte magát Saul is a damaszkuszi úton a földre esve.  Hová induljak? Kihez forduljak? Mit fognak hozzá szólni a többiek?

Életünk során mi is rádöbbenhetünk arra, hogy nem jó úton haladunk a boldogságunk felé. Hogy vissza kellene fordulni, másfelé kellene menni. Változtatni kell. Változtatni nehéz, mert nem megszokott- se nekünk, se a környezetünknek. Magyarázkodni kell. Mert már nem a megszokott úton járunk. Mert már nem a megszokott módon viselkedünk. Nem ezt vártuk eddig magunktól! És már nem ezt várják tőlünk a többiek! Ezért sokszor úgy érezzük, védekeznünk kell. „Én továbbra is ugyanaz a jófej ember vagyok”- harsog sokszor a fejünkben, mikor a környezet szembesül a változásainkkal. De mégis ez a jó út. Mely szokatlan. Mely nehéz. Mely végén a boldogság vár.

Saul felvállalta ezt az új utat, és másfelé indult. Nem ragaszkodott a megszokásaihoz. Az előítéleteihez. De ehhez bátorság kellett. Erő kellett. De nem volt egyedül.

Mi rámerünk lépni erre az útra? Elengedni a megszokásainkat? Az előítéleteinket? Mert ehhez bátorság kell. És erő. De nem vagyunk egyedül.

Hétfő: Reflektálj röviden az eddigi életedre. Mi az, amihez ragaszkodnod kell? Mi az, amit el kellene engedned?

Kedd: Adj hálát azokért az ajándékokért, amiket életed során kaptál!

Szerda: Keress fel/hívj fel valakit, akivel régen beszéltél!

Csütörtök: A mai apostoli szakaszban (Galata levél) egyfajta hitben való felnövés jelenik meg. Tedd fel a kérdést: hogy állok én most ebben a növekedésben?

Péntek: Ajánld fel a böjtödet azokért, akik keresik a helyes utat.

Szombat: Változtasd meg valaki napját egy jól elsütött viccel!

Vasárnap: A Liturgia végén egy pillanatra nézz körbe, mennyien haladunk együtt a boldogság felé! Mondj el egy rövid fohászt a közösségedért!

A következő héten Czirják János atya gondolatait olvashatjátok.