Karácsony hetében arra törekszünk, hogy a munkát, tanulást hétköznapi kötelességeinket félretéve egy rövid időre az ünnepre koncentráljunk. A karácsony sokat jelent számunkra: családunkkal, szeretteinkkel való együttlétet; az ajándékozás és a szeretet kifejezésének sokféle örömét; a meghitt hangulatot vagy a gazdag ünnepi hagyományt. Mindezt átszővi vallásosságunk nagyszerű üzenete, hogy Krisztus születésével Isten önmagát ajándékozza nekünk (Jn 3,16), és ezt a példát követve, mi is azon töprengünk, hogy milyen ajándékokkal kedveshetünk másoknak.
Talán sablonos a kérdés, mégis újra és újra fel kell tenni magunkban: milyen a jó ajándék? Ami szívből jövő, értékes? Aminek a másik örül? A figyelmes ajándék! Karácsony üzenetével Isten nem konkrét tippeket ad, hanem az ajándékozás lényegét mutatja meg számunkra: velünk akar lenni, mert fontosak vagyunk neki. Ami pedig fontos, arra figyelünk vagy legalábbis figyelnünk kellene. Isten nem csak velünk van, hanem figyelmesen van jelen életünkben!
A liturgiákon gyakran hallhatjuk a felszólítást: „figyelmezzünk” … itt most valami fontos jön! Talán senkitől nem várható el a folytonos figyelem, nem is vagyunk rá képesek. Mégis ilyenkor (és máskor is) ezt a figyelmes jelenlétet gyakorolhatjuk, amit aztán kamatoztathatunk Istennel és másokkal való kapcsolatunkban! Miért fontos ez? Csak az igazi, helyes figyelem által érthetjük meg és fedezhetjük fel a másikat, hogy milyen, miért ilyen, mi fontos számára, minek örülne igazán?
A helyes figyelem önmagában ajándék! Figyelmesen vagyok jelen a családi baráti társaságban, vagy egy közöségben, ha közben nem máson jár az eszem, nem a mobiltelefonomat nyomkodom, hanem arra és azokra figyelek, ami éppen történik, akik jelen vannak. Az engem körülvevő valóságra figyelek! Ha valakivel beszélgetek, rá figyelek, meghallgatom, próbálom megérteni mintsem saját gondolataimra, véleményemre koncentrálok – ezekre a másiknak kell majd figyelnie. Ha figyelek a másikra, megnyílok felé, hogy befogadhassam őt úgy ahogy van, nem pedig a saját elvárásaimnak vagy igényeimnek megfelelően. Azt az időt és a figyelmet neki ajándékozom!
Jézus, amikor csodát tett a jerikói vakkal vagy az inaszakadttal (Lk 18,35-43; Jn 5,1-16) előbb megkérdezte: „mit szeretnél, mit tegyek neked?” Látszólag fölösleges kérdés, de ezzel nem csak az ember igényeire és a problémáira figyel, hanem magára az emberre. Jézus ajándéka teljes!
Figyelmünk töredékes, ezért rajtunk áll, hogy kit milyen mértékben ajándékozunk meg vele. A mindannyiunk felé figyelmes Isten megtestesülésének ünnepén különösen is törekedjünk erre: ha ideig tartó figyelmedet már odaajándékozod valakinek, akkor ajándékozd neki egészen!
Hétfő: Gyűjtsd össze gondolatban: Kikkel töltöd a karácsonyt? Kinek ajándékozod figyelmedet?
Kedd: Szánj rá 10 percet! Tudsz-e helyesen figyelni? Milyen nehézségeket tapasztalsz a figyelmességed kapcsán – avagy mitől válsz figyelmetlenné?
Szerda: Próbálj meg figyelmet szánni valakinek, akinek nehéz!
Csütörtök: Hívj fel valakit, akit már régóta nem kerestél meg.
Péntek: Figyelj a figyelemre! A szent estén figyelmesen légy jelen!
Szombat: Figyelj oda a karácsonyi Szent Liturgián (ha tudsz)!
Vasárnap: Fedezd fel egy madár csicsergését vagy károgását!