"Te jó úton jársz -e?" - adventi lelkigyakorlat a hajdúdorogi szülőknek

Vecsernyével kezdtük a közös programunkat. A templomba belépve a gyönyörűen feldíszített, hatalmas karácsonyfa és a Betlehem látványa melegséggel töltötte el a szívünket. Felébresztette bennünk az izgatott várakozást, hogy átélhessük a Karácsony csodáját, a Megváltónk érkezését. A vecsernyét követően együtt átsétáltunk a Zarándokházba, ahol Polgári László Atya előadását hallgathattuk meg. Laci atya a Teremtés csodáin vezetett minket végig, hogy ezáltal megpróbáljuk megvizsgálni önmagunkat, hogy jó helyen vagyunk - e a világban.

Csak néhány mozzanatot emelnénk ki az előadásból, ami számunkra gondolatébresztő volt. Beszélt nekünk arról, hogy milyen fontos dolog az, hogy a Jóistennel kezdődjön és végződjön a napunk, mivel Isten jó és ez által a napunk is jó lesz. Lehet ez akár egy keresztvetés, egy ima vagy egy gondolat, de ha ezt megtesszük biztos, hogy pozitív irányba terel minket. Lényeges az is, hogy mindig hálát adjunk a mindennapi kenyerünkért, az ételeinkért, hiszen az is mind Isten ajándéka. Hallhattunk tőle arról is, hogy milyen fontos az ember életében a természet, és annak jótékony, feszültségoldó hatása. Polgári atya egyik gondolata különösen érzékenyen érintett minket.

Arról beszélt, hogy amikor az ember hosszú ideig a négy fal között tartózkodik, akkor a gondolatai csak ott tudnak keringeni, ilyenkor ki kell onnan mozdulni. Ezt az érzést mi a saját bőrünkön tapasztaltuk meg az utóbbi időben, ugyanis egyikünknek több mint fél éven keresztül kellett a négy fal között, napról-napra fekvő helyzetben tartózkodnia. Kicsit ijesztő dolog azt érezni, hogy az ember gyakorlatilag be van zárva, korlátok közé van szorítva, még a friss levegőre is csak alig-alig tud kijutni. Azonban a Jóistenbe vetett hit, a remény, az imádság egy ilyen helyzetben is erőt tud adni. Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy valóban micsoda kincs a Jóisten által teremtett világ, a természet, a szép zöld fű, a virágok, a madárcsicsergés, az embertársaink és a ránk bízottak. Nem is olyan könnyű ezek nélkül élni, sőt talán nem is lehet.

László atya értékes előadása után kötetlen beszélgetésre, az édesapák által elkészített forró tea és az édesanyák pogácsáinak, süteményeinek elfogyasztásával zárult a nap. Úgy gondoljuk, hogy a résztvevők lelkileg feltöltődve, a közelgő ünnepre hangolódva tértek haza.