Aki Krisztusban él, az lát - idén sem maradhatott el a Duna megszentelése

Január 5-én a szertartáson egybegyűlt hívek is utazhattak, körbejárták azt a csodálatos misztériumot, amit az elhunyt Szentatya is egész életében fürkészett. A Liturgia prédikációja is az ő emlékét idézte fel. Ahogy István atya mondta, Ratzinger bíboros kiváló teológus volt, sokak szerint korunk legnagyobbja, teológus a szó azon értelmében, hogy valami különleges ismerete volt a Jóistenről. Arról az Istenről, aki az emberi értelem számára megközelíthetetlen és teljességével mindig misztérium marad. Teológus az a valaki, aki megpróbálja fürkészni az Isten titkait, és sok esetben ehhez csak egy érzékszervét, a szemét használja. A teológus látni szereti az Istent.

Különleges egybeesés, hogy az Istent fürkésző, figyelő teológust éppen azon az ünnepen temetik, amikor az Isten megjelenése által kiderül, ki is Ő valójában. “Próbáljuk ezt a titkot értelmünkkel, lelkes kutatásunkkal fürkészni, és mint Isten nagy tikait általában, ezt is a belső érzékszerveinkkel tudjuk megfejteni, ebben segít a lelki szemünk is. Csodálatos Istenünk, az Élet nagy rendezője maga érkezik hozzánk, maga siet segítségünkre ezen az ünnepen”- mondja István atya.

Néhány hete, amikor karácsony misztériumát ünnepeltük, azt láthattuk, hogy Jézus azért született titokban egy istállóban, mert Isten szándéka az volt, hogy az Ő világba való költözése legyen elzárva a világ nagy zajától. “Megjelentél a világnak, ki a világot teremtetted, hogy megvilágosítsd a sötétségben élőket.”

Vízkereszt misztériuma az Isten megjelenését más dimenzóba akarja helyezni. Oda, ahol az ember kinyilatkoztatást kap arról, hogy az Isten végeredményben Atya, Fiú és Szentlélek. Krisztus a Jordánban azért keresztelkedett meg, hogy minden kétséget kizáróan megerősítést kapjunk róla, ki is Ő valójában.

Az Isten megjelenése, az Isten közeledése, lelki életünkben az Isten felismerése az a misztérium, amit látszólag a teológia feladata kibontani, de igazából mindannyian abba az isteni életbe kapunk bepillantást az üdvösségtörténet segítségével, amellyel kijárhatjuk az élet teológiai iskoláját - mutatott rá Seszták István atya.

Sokszor elgondokozunk azon életünk során, mit kellene tennünk, hogy megértsük az Isten titkait. A nagy teológus, Benedek pápa erre azt a választ adja nekünk, hogy semmi mást, mint hinni és az életünket rábízni az Istenre. Ezzel a hittel lehet karácsony misztériumát és vízkereszt titkát is megérteni, és az Isten világába bepillantást nyerni. Csak ez a hit, ami az Isten kinyilatkoztatására valmilyen gyenge, emberi választ képez.

Amikor Benedek pápa a hitről elmélkedik, akkor annak személyes hit-jellegét hangsúlyozza. Személyessé válik a hitünk például attól, ha imádságainkban Isten az a személyesen megszólított valaki, aki a mi barátunk. E nékül a személyes dimenzió nélkül nem igazán alakulhat ki igazi Istenkapcsolat - hangsúlyozza István atya. “Ez a hit segíthet abban is, hogy megértsem a világ, és benne önmagam létezését. Képessé tesz arra, hogy ebbe a nagy világmindenségbe az Isten ajándékaként helyezzem bele magam. Egy nagy teológus ilyen egyszerű gondolatokkal tud tanítani. Segít, hogy felfogjuk a felfoghatatlant és valamit meglássunk az Isten titkából. Aki Krisztusban él, az lát. Aki Krisztusban él, a világosság útján van: az látja Krisztust, mögötte az atyát és a Szentlelket is. Kérjük Istent, hogy mi is teológussá váljunk.”

A Duna megszenteléséhez a szakadó eső ellenére lelkesen, énekelve, imádkozva vonultak a hívek. Dr. Jaczkó Sándor helynök atya prédikációjának első felében a szentéletű, ugyanakkor hányatott sorsú Szofrón pátriárka a szentelési szertartásban elhangzott költeményéről elmélkedett.

"Vélhetően nem merő véletlen, hanem sokkal inkább mesteri szerkesztés eredménye az, hogy 32 olyan mondat hangzik el, amiben fölcsendül egy különös időhatározó: ma.

Mindegyik elgondolkodtató, mindegyik egyedi, mindegyik valamilyen teológiai igazságra utal. Irodalmi jelzésértékét növeli, hogy a mi Urunk 30 éves korában kezdi el nyilvános működését és három éven keresztül minden erejét annak szenteli, hogy az Atyát megismertesse a világgal és követőit megerősítse a Lélek erejében.” - mondta.

Sándor atya a Duna mellett szintén Isten létezésének emberi ésszel fel nem fogható misztériumairól beszélt: nincs elégséges emberi szavunk, sem meggyőző logikai gondolatmenetünk, amely Isten létezését minden kétség nélkül bárki számára elfogadhatóvá tenné. Ahogy a szertartásban is elhangzott: ”Nagy vagy te Urunk, és fölségesek a te műveid Uram, és nincsen szó, amely elégséges volna a te csodatételeid magasztalására!”

A délelőtt végéhez közeledve Benedek pápához kapcsolódtak a budapesti helynök atya szavai is: a mai napon, temetése napján is van aktualitása XVI. Benedek pápa gondolatának - mondta. „Bennünk is ott él az Isten utáni vágy, mi is nyitottak szeretnénk lenni, de mi is azt várjuk, hogy Isten erős legyen a világban, és azonnal alakítsa át a világot a mi elképzelésünk szerint, az általunk vélt szükségeknek megfelelően. Isten azonban más utat választ. Isten a szívek átalakításának útját választotta. Jézust követni kell, nem pedig előtte járni, mert ő mutatja az utat.”

A görögkatolikusok idén is megszentelték hazánk legnagyobb folyóját. Jaczkó Sándor ezzel bocsátotta útnak a bőrig ázott, de szívükben felfűtött híveket: “Bolygónkon csak néhány olyan különleges, mondhatnánk nemzetközi folyó van, amely ekkora jelentőséggel bír, mint a Duna Európa és különösen hazánk számára. Ha egy maréknyi víz képes arcunkat megtisztítani bármilyen kosztól, akkor egy megszentelt folyó, a föld megszentelt vízháztartása az Isten kezében milyen csodára alkalmas? A Jordán folyóban megjelent teljes Szentháromság szentelje meg ma életünket, családjainkat és otthonainkat is.”