Aki kérdez, annak van jövője - új könyve jelent meg Papp Miklós atyának

A Papp ÉLŐBEN válaszol című rendezvénnyel egybekötött könyvbemutatóra zsúfolásig megtelt a Budai Ciszterci Gimnázium nagyterme. Az érdeklődők Papp Miklós morálteológus miatt érkeztek, aki megközelíthetősége és gyakorlatias válaszai miatt nagy népszerűségnek örvend a fiatalok körében (is). Miklós atya görögkatolikus lelkipásztor, több könyv szerzője, tanszékvezető a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, emellett három gyermek büszke édesapja. A közönség soraiban nem csak a rovat rendszeres olvasói ülnek, legtöbben a kérdezéstől sem riadnak vissza. És ahogy Papp Miklós atya mondta: „dicséret mindenkinek, aki kérdez”.

„A papnak az a dolga, hogy beszéljen, amikor megkérdezik, de olykor mégis megilletődik, ha azt hallja a szerkesztőitől, hogy nyolcezren olvassák az írásait. Kinek van nyolcezres hittancsoportja? – tette fel a költői kérdést Miklós atya, aki 2018 novemberében mondott igent a Papp válaszol című rovat elindítására, amelyben hetente három olvasói kérdést vesz górcső alá, mindig rendkívül alaposan és komolyan véve a felvetéseket.  

A Papp válaszol rovat az internetes olvasói szokásokra fittyet hányva vált népszerűvé és iránymutatóvá: hiába mondták Miklós atyának, hogy fogja rövidre a mondandóját, mert a mai fiatalok nem szeretnek sok betűt elolvasni, az atyát szerencsére erre nem vitte rá a lélek. És mit ad Isten: az olvasók a hosszabb bejegyzéseket is sorra végig olvassák. 

Aki kérdez, annak van jövője 

„Az állat nem kérdez, az állat készen van, mert Isten ösztönöket adott neki, úgy vezeti. Az ember ilyen értelemben nincsen kész. Az emberré válásnál sem az volt a legfontosabb pont, amikor először tüzet csiholt, hanem, amikor felegyenesedve felnézett az égre, és elkezdett szemezni a végtelennel. Nem olyan Istenünk van, aki békén hagy minket, hanem maga noszogat, hogy kérdezzünk.” – mondta továbbra is a kérdezni tudás értékét boncolgatva Papp Miklós atya. „Az a baj, hogy amikor valaki nem kérdez, sokszor önelégültség üti fel a fejét, ami “Nekem ne mondja meg senki!”-attitűdbe csap át. Mások éretlenségük miatt nem tudnak kérdezni, nincsen probléma tudatuk.” 

A rovatba az élet minden területéről érkeznek kérdések, de leggyakrabban a szexualitás, a párkapcsolat, házasság, az önismeret, illetve az egyház tanítása kerül központba.   

„A kérdezésben már van egyfajta dinamika és mozgás. Amit megsejtünk, afelé kezdünk el kérdezni. Einstein egyik gondolata szerint, a jó fantázia, a jó kérdés fontosabb, mint a tudás, hiszen a tudás már letisztázott, lejátszott dolog, a kérdés viszont az új felé tapogatózik. Feltételezzük, hogy nem a vak semmi felé megyünk előre, hanem azért kérdezünk, mert az igazság megragadott minket, többek szeretnénk lenni általa. Ez nagyon jó dolog!” – mondta a népszerű görögkatolikus pap. 

A könyv előszavát Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita atya írta, aki egyetért Miklós atyával abban, hogy „aki kérdez, annak van jövője.” Érsek-metropolita atya szerint áldás van a 777 rovatának törekvésen. „Olyan válaszadót találtak, aki – válaszaiból is érzékelhetően – szereti a kérdéseket. Aki nem csupán megadja a választ, hanem együtt gondolkodásra hív, aki úgy beszél a világról, mint Isten nagyszerű teremtményéről, amelyen ebből származóan csodálatos rend uralkodik. Mégsem csupán a rendszabályokat közli, hanem azok fölfedezésére serkent. A jó válasz új kérdéseket szül, tovább visz, beljebb vezet az Isten teremtette világ fölfedezésébe.” 

Miklós atya a válaszok megszületése után még egy teljes napig magában hordozza őket, ízlelgeti, hogy tényleg ezt kell-e mondania, és sokat imádkozik, hogy legyen az Isten ebben segítségére. „Bízom benne, – folytatta – hogy nemcsak praktikus okosságokat írok le. Azt gondolom, hogy a Jóisten azért választott élő papokat, mert így akar beszélni a népével. Ha mást akart volna, akkor maga Krisztus írt volna egy jó vastag Bibliát és etikai kódexet, de nem így történt, hanem úgy döntött, hogy az ő szavának élő emberek legyenek a közvetítői, értelmezői, és ezek a papok.” 

Papp Miklós kihangsúlyozta, hogy a válaszoló is úton van, ő is csak egy útitárs Isten vándornépéből, akinek ugyanúgy vannak kérdései az Úr felé. 

Mi ez a műfaj? 

„A morálteológiában kazuisztikának hívják – magyarázza az atya. Ilyenkor előveszünk egy esetet, és megvizsgájuk, hogy az általános elveket hogyan lehet rajta alkalmazni. Nagyon nehéz tudományágról van szó, hiszen elveket mondogatni könnyű, de minél magasabb szintű és absztraktabb egy igazság, annál könnyebb beszélni róla, viszont amint konkrétabban közelítünk különféle problémákhoz vagy kérdéshez, egyre nehezebb lesz válaszolni, ugyanakkor egyre támadhatóbbá válik a választ adó ember. Nekünk papoknak mégse szabad ettől félnünk, mert éppen az a dolgunk, hogy lehozzuk a földre az igazságokat."

A kazuisztikának nemes célja van: iskolázza a lelkiismeretet, példákat mutat, hogy lehet értelmezni a morális elveket. Miközben Miklós atya válaszait olvassuk, a lelkiismeretünk képzést nyer, és szép lassan megtanulhatjuk, hogyan kell lefordítani egy-egy általános igazságot a különböző élethelyzeteinkre. 

Példaértékű eset 

„Kaptam nemrég egy kérdést, ami így szól: Szüleimmel van egy nehéz témám, amit meg kellene beszélnem, és előre tudom, hogy nem fognak velem egyetérteni. Mit csináljak, kezdjek el velük taktikázni? 

Amikor válaszolok, az első dolog, amit figyelembe kell vennem, maga a kérdező. Egy serdülőt meg kell abban erősítenem, hogy az az életfeladata, hogy lassan leváljon a szüleiről. Saját utat kell járnia, nem a szülei életét élnie. A következő szintnél már a családi dinamikát is figyelembe kell vennem. A szülőnek is meg kellene mondanom, hogy kössön kompromisszumot a gyerekkel. Van, amiből nem engedhet, viszont másból muszáj engednie, mert ha nem, a gyerek lepattan az ilyen családból. Nagyon kell rá vigyázni, hogy a serdülő gyereknek is legyen igazsága!

A következő szint a morális szint: megjelenhet a kompromisszum, de az értékeknek hierarchiájuk van, és minél magasabb szinten található az érték, annál kevésbé reális a kompromisszum, de minél alacsonyabb szintű, annál inkább lehet engedni belőle.

Teológiai szinten azt tudom hozzátenni ehhez a helyzethez, hogy megkérem ezt a fiatalembert, próbáljon meg bízni a párbeszédben, nem jó, ha kamaszként előre eldönti, hogy a szülei úgyse értik meg.

Éppen karácsonyra készülünk, az is egy nagy párbeszéd: Krisztus gyöngéden párbeszédet kezd az emberiséggel. Miért csak Gandhi bízik az erőszakmentes beszédben? Keresztényként is merni kell belemenni a kényes párbeszédbe. Az is meg van váltva.”

A könyvbemutató után már biztosak vagyunk abban, amit előtte csak sejtettünk: Papp Miklós atya vadonatúj könyve remek karácsonyi ajándék lehet fiataloknak és időseknek egyaránt.