Sója Miklós: az Istenszülő születése

Nagy ünnepeltek tiszteletére szokást kiállítást rendezni. Hát most, amikor az ég és föld hercegkisasszonya fekszik a bölcsőben, milyen kiállítást rendezzünk? Rendezzünk bölcsőkiállítást, és nézzük meg, milyen remekbeszabott máriás bölcsők léteznek, mely bölcsőket álljuk ma körül csodálkozással és gyönyörködéssel!

Előre jelzem, hogy e kiállításra két bölcső kerül, a többi mind húsból és lélekből áll.

1. Először a fából készült bölcsőről készült, melyet a kis Mária édesapja, Joakim készített. Egyszerű az, és csendes. Talán még egyszerűbb fiának, a kis Jézusnak 16-18 évvel későbbi istállói jászla. Csendes, mert hívogató betlehemi csillag sem ragyog a ház felett, hacsak a kegyelemtől csillagragyogású, gyermeklélekre felfigyelő angyali seregek égi éneke nem vegyül a remegő karú és ajkú agg szülők örömzokogásába.

De bármilyen egyszerű is legyen ez a bölcső, minden idők minden bölcsője között, melyet édesanyák ringtattak Jézus betlehemi jászla a király, a kisboldogasszonyé pedig a bölcsők királynéja. Olyan bolcső, melybe szívesebben néz le az ég Istene, mint az angyalaira, mert több szépséget hord lelkén a kis Mária, mint az angyalai.

2. A második bölcsőt nem a földi, hanem a mennyei atya alkotta. Ez Mária lelke, a kegyelmek bölcsője. Ha ez nincs, a többit soha, se doha nem emlegetnék. Ebben a bölcsőben ringott és van ma is az a felbecsülhetetlen nászajándék, amit úgy hívunk, hogy kegyelemmel teljesség, amivel a Szentlélek halmozta el aráját.

Karácsony szent éjszakáján kellemes, meleg hangulat töltötte be a földet: angyalok éneke, csillag ragyogása, pásztorok imája tették fenségessé Krisztus király születésének ünnepét.

A Király születésekor a dicsőséget és békességről éneklő angyalok nem maradhattak némák, az angyaloknak királynője, a kis Máriának születésekor sem, hanem legalábbis az égben hallhatóan magasztalták a ma született ékes virágszálat, és nagy ünneplésbe kezdtek az égi rendek – talán majdnem úgy, ahogy a legenda mondja, ahogy angyalok ringatták bölcsőjét, és virágszirmokban fürösztötték a kis testi-lelki szépséget.

A földiek (az édesanyja és édesapja) semmit, se az angyalok mindent tudtak a gyermekről, tudták, hogy Isten anyja lesz. És mikor Szent Anna kisdedét, Máriát kezében tartva Istennek ajánlja, angyalok csodálják meg.

De vajon miért érdeklődnek annyira az angyalok? Mert e kisdednek születése annyira különbözik másokétól. Csodálják, mert olyan lelket látnak, melyet áteredő bűn soha nem értinett.

De ennél még nagyobb csodálni valót is látnak benne. Hiszen ilyen eredeti bűn nélkül született gyermeket láttak ők már: látták Ádámot kegyelemben teremtve, látták Keresztelő Jánost, ki az eredeti bűntől születése előtt megtisztult, de ezekben nem láttak többet, mint egy ma keresztelt gyermekben, kinél a kegyelem foglalja el az eredeti bűn helyét.

Hát akkor mi volt a második számú, igazi csodálni valójuk? Az, hogy Máriában olyan szépséges lelket láttak – kegyelemmel teljeset –, amely szépségben, tökéletességben felülmúlja az ég összes angyalaiét is, mely Istent szebben és tökéletesebben fogja dicsőíteni, mint az ég angyalai.

Isten teremthetett volna szebb és jobb világot a mostaninál, teremthetett volna szebb angyalokat, de szebb Istenanyát már nem teremthetett volna. A Teremtő ebbe az egy teremténybe, Máriába összehordott minden testi és lelki szépséget, amit emberi természet, teremtmény magába fogadhat.

Ha az Isten az ő teremtő művészetének mindenhatósátát állította munkába, amikor hat napon át lakóhelyet készített az első ember számára itt a földön, mit nem tett meg akkor, midőn egyszülött fia számára édesanyát alkotott? Isten évezredekig készült arra, hogy szent fia számára méltó édesanyát alkosson.

Az angyalok Máriát látva megdöbbenve emlékeznek vissza arra a nagy harcra, amely réges-régen zajlott Lucifer és Szent Mihály főangyal között. Azt is, mondhatjuk, hogy minden Mária miatt volt. Az Isten jó előre közölte az angyali seregekkel, hogy meg fog testesülni, meg fog születni a földön emberként is.

Erre az ég legfényesebb, legszebb angyalát elfogta a gőg, és úgy gondolta, hogy nem fog szolgálni olyan Istennek, aki ilyen alsóbb rendű lénytől – mint az ember – fog testet ölteni a földön. Angyalok közül sereget csábított, toborzott magához, de Szent Mihály a jó angyalok segítségével a pokolba taszította őket.

Lucifer, pokol fejedelme! Reszketve jöjj elő, és lásd, hogy Mária szépsége mennyire felette áll a te régi égi fényednek. Pokol, nyílj meg, hogy az elkárhozott angyalok is szemlélhessék az angyaloknál ékesebb kisdedet! Pokol, reszkess és százszorozódjék meg a kínod, látva, hogy nem lett volna szégyen szolgálni egy ilyen, angyalok felett álló Máriától megtestesült Istennek. Ég, pokol és menyország, lássátok: megszületett Mária, és ezzel megtörtént az első lépés a rég bejelentett megtestesüléshez. Készen álla hajlék, amely méltóbb arra, hogy magába fogadja az ég Istenét, mint az ég angyalai. Íme, a kegyelmek bölcsője, Mária lelke! Íme, a legdrágább és legművészibb bölcső.

3. Most arról a bölcsőről szeretnék szólni, amelyet a Fiú készített, az anyának. Ez pedig az anyaszentegyház, mint a Mária-tisztelet leghivatottabb bölcsője és ápolója. Csodák csodája: a fiú készít bölcsőt az anyának. De Istennél minden lehetséges.

A katolikus egyház a földkerekség legnagyobb erkölcsi hatalma, Jézus Krisztus alapítása. Kebelén a világ legnagyobb tömege keresi és munkálja üdvösségét. Ölében csak az keresheti, munkálhatja az üdvét, aki a fiút el nem választja az anyától: Jézust Máriától; aki hajlandó a Fiút imádni az unhatatlanul tisztelt anyának, Máriának az ölén.

Hogyan lehetséges az, hogy karácsony estéjén sok millió ember járul Jézus jészlához, és ott csak a gyermeket látja? Pedig az írás világosan megmondja, hogy nem anyátlan gyermeket találtak, hanem „megtalálták a gyermeket édesanyjával.” A Szentírás ezen sorai minden időkre szóló figyelmeztetés minden kereszténynek, hogy a gyermeket mindenkor együtt kell nézni az édesanyjával.

Amint a Krisztust kereső pásztorok a gyermeket anyjával találták meg, úgy minden igaz krisztuskeresőnek a gyermek, Jézus Krisztus mellett meg kell találni édesanyját, Máriát is.

Ahogy nincsen ág nélkül a levegőben lógó alma, úgy nem létezik a jó keresztény lelkében és képzeletében ág nélkül, vagyis az édesanya ölelő karja nélkül Jézus.

Mária hivatása nem csak az volt, hogy egy kis időre a megváltó édesanyja legyen, hanem, hogy amivé lett – Isten anyjává, – az is maradjon örökre.

Jaj annak, aki a gyermeket az anyja öléből ki akarja ragadni! Heródes is megpróbálta, csakhogy a menekülő Mária vitte magával Jézust is, Heródes terve nem sikerült.

Így van ez ma is. Aki az Anyát nem tiszteli, ott lassan a Fiú is elveszíti tiszteletét. A mai világ elvesztette Krisztust, mert elválasztotta Máriától. Sokan keresik Krisztust, de nem fogják megtalálni egyedül, mert ahogy az írás mondja: a megtalálták a kisdedet és anyját.

Keressétek ti is, de vigyázzatok: ha megtaláljátok, soha ne válasszátok el őket egymástól!

Ez a harmadik, az egyház is remekbe szabott bölcső, mely ringani fog a világ végéig. E bölcső öleli, ringatja Máriát, mint Joákim bölcsője, melyből soha nem eshet ki, mert a katolikus egyháznak lételeme a Mária-tisztelet.