Az életnek is nevezett búza a magyarság egyik legfontosabb gabonanövénye volt. A vele kapcsolatos munkákhoz szép hagyományok kapcsolódtak. Megszentelték a földből éppen kikelő búzát, hogy nyárra bő termést hozzon.
A szertartás során a papok a négy égtáj felé fordulva felolvasták az evangéliumot. Észak felé fordulva a gonosz lélek ártó hatalma ellen szól az ima; kelet felé fordulva azért fohászkodnak, hogy áldja meg az Úr a kezdetet és a vetést; dél felé fordulva az imaszándék az, hogy a déli nap melege érlelje meg a föld gyümölcseit; végül nyugat felé fordulva, hogy a megnyugvás örömét és a célhoz érkezés kegyelmét is elnyerjük.
Reméljük, hogy ebben az évben is a szorgos emberi munkát Isten kegyelme kíséri, s bő aratásban lesz részünk!