Liturgikusének-kurzus - oktatói szemmel

 „Énekelni fogok az Úrnak életemben, dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek.” (Zsolt 103,33)

A fent idézett mondat sokunk számára ismerősen csenghet: az alkonyati istentisztelet (vecsernye) kezdő zsoltárában imádkozzuk ezt minden alkalommal. Talán a mottója is lehetne annak a liturgikusének-kurzusnak, amely néhány évvel ezelőtt indult útnak.

Az első alkalommal még személyesen lehetett részt venni rajta, de pár alkalom után kénytelenek voltunk az online térbe „átköltözni” a Covid-vírus miatt. Olyannyira sikerült az átállás, hogy a következő „tanévben” már egyértelmű volt, hogy marad a jól bevált tér. Mivel addig csupán szájhagyomány útján terjedt a híre, 2021 nyarának végén egy isteni sugallattól indíttatva úgy gondoltam, közkinccsé teszem ezt a lehetőséget: bárki jelentkezhetett a kurzusra, helytől, kortól, nemtől függetlenül.

Nagyon megdöbbentett, amikor szinte egymást érték a jelentkezések: több mint húsz személytől kaptam levelet. Mivel szerettem volna megőrizni az alkalmak személyes jellegét, ezért nagy „fejtörés” után úgy döntöttem, hogy két csapatra bontom őket. Ezután már „csak” a kurzusok időpontjainak a megtalálása volt a feladat. A jelentkezők rugalmasságának köszönhetően ez hamar sikerült is, így az egyik csapattal hétfő esténként, a másik csapattal pedig kedd esténként „találkoztunk”. Az előző évi csoportokkal is folytatódott a tanítás-tanulás folyamata. Mivel a folytatást a mintadallamok iránti érdeklődésre alapoztuk, így velük közös csoportban tanultunk tovább.

A két új csapattal is elkezdődtek a foglalkozások, amelyek közel 5 hónapon keresztül zajlottak. A tananyagot most is az alkonyati istentisztelet szertartásának szerkezete és énekei alkották. Sajnálatos módon az idő előrehaladtával csökkent a résztvevők száma, de hála Istennek többen voltak, „akik mindvégig kitartottak” (vö.: Mt 24,13). A kurzust 17-en teljesítették sikeresen. A végén “vizsgát tettek”, amely egy záródolgozatból és sztihira hangok felismeréséből, elénekléséből állt. Ebben az évben már arra is volt példa, hogy egy résztvevő személyes elfoglaltságai miatt csak offline tudott részt venni a liturgikus-ének kurzuson, de nagyon lelkesen és buzgón teljesítette a feladatokat, amelyeket küldtem.

Ebben a szűk 5 hónapban együtt élhettük meg görögkatolikus egyházunk két nagyobb böjti időszakát is: a karácsonyt-, illetve a húsvétot megelőző 40 napot. A személyes jelleget ezekben az időszakokban is igyekeztem megtartani: minden héten küldtem a csapatok tagjainak rövid, elmélkedésre szánt gondolatokat, mellé Szentírásból, lelki könyvekből vett idézeteket.

Megerősítő volt számomra az az ismét megélt tapasztalat, hogy mennyire összekovácsol és megtart minket a szertartások és az éneklés szeretete. Hálás vagyok mindenekelőtt Istennek a tőle kapott talentumokért és Makláry Ákos atyának a bátorításért és támogatásáért! Köszönöm a résztvevőknek a szorgalmukat, a kitartásukat, de elsősorban azt, hogy együtt munkálkodhattunk az Úr szőlőskertjében.