December 26: az Istenszülő emlékezete

Eljött Karácsony! Megszületett Jézus Krisztus. Örvendett az egész teremtett világ. Jöttek a pásztorok, bölcsek hódolni az Úr előtt. Szűz Mária örült, kezébe tarthatta a gyermeket, akire 9 hónapja várt. 

Elmúlt Karácsony. A pásztorok, bölcsek hazamentek. Hazamentek, visszatértek az életükhöz, a mindennapi dolgaikhoz, életük apróbb - cseprőbb ügyeihez, problémáihoz. Hogy a nyájjal minden rendben legyen. Hogy a családot el tudják tartani. Hogy az életben helyt tudjanak állni. És lehet már elhalványodott bennük az emlék. Az a sorsfordító emlék. Amikor találkoztak az Istennel. Amikor az Isten eljött közéjük. A Karácsonyi öröm emléke.

Mindannyian próbáljuk megélni és megosztani egymással ezekben a napokban ezt az örömöt, hogy Isten eljött közénk. Eljött közénk, és megváltott minket. De néha mi is úgy érezhetjük, hogy elhalványul ez az emlék. Ez az öröm. Amikor bekapcsoljuk a tv-t, és a sok szörnyűséget látjuk, és halljuk. Amikor küzdünk, hogy jók legyünk, és mégis minden nehéz. Olykor kilátástalan. Olykor megkérdezzük, hol van most az Isten? Hogyan küzdjünk meg így az élettel?

Mert valljuk be, az élet nehéz. Nem egyszerű. Nagyon sok rosszat láttunk magunk körül. Látjuk, hogy hiába akarunk jók lenni, látszólag mindig a rossz győz. Hiába akarjuk látni a fényt, legtöbbször csak a sötétség hódít teret. Hiába akarjuk építeni Isten országát, legtöbbször látszólag elbukunk.

Hogyan éljünk a karácsonyi emlékkel Karácsony után?

Elmúlt Karácsony. Megszületett Jézus. Mária végre kezében tarthatta, ám öröme nem tarthatott sokáig. Menekülnie kellett Egyiptomba, hogy megóvja gyermekét a haláltól.

Az Istenszülő, akinek ma emlékét ünnepeljük, hasonlóan érezhette magát, mint mi. Megtörtént a csoda, eljött Isten. Akit várt. És ekkor menekülnie kellett. Menekülnie kellett, hogy megóvja a fényt a sötétségtől. Menekülnie kellett, hogy megmentse gyermekét.

És ez Mária útjának csak a kezdete. Sok tőr járja át a szíved- mondja neki Simeon Jézus bemutatásánál a templomba. Sok szenvedést kellett elviselnie egészen a keresztfáig. Mégse zúgolódott, mégse átkozódott. Megélte azokat a nehézségeket, terheket, melyekkel mi is szembesülünk életünk folyamán. Mégis, mindig remélt. Mégis, sose felejtette el az emlékeket. Az emléket, mikor meglátogatta az angyal. A karácsony történetének emlékét. Hisz többször is így írnak az evangéliumokban Máriáról: Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében megjegyezte.

Mi is kövessük őt ebben, vegyük észre mi is ezeket a találkozásokat. Hisz ha nehéz helyzetben vagyunk, bármikor vissza tudunk ezekhez nyúlni. Hogy itt éreztem, hogy velem van az Isten. Hogy itt mennyire jól passzolt minden. Akkor most ezen is túl kell lendülnöm. Mert tudom, hogy velem van az Isten. Hisz találkoztam vele.
Legyen példa számunkra Mária alakja, hogy felelevenítsük találkozásainkat Istennel, emlékeinket. És nincs is szebb módja annak, hogy megmutassuk ezeket az emlékeket, emlékeinket a világnak. És ha nehéz helyzetbe kerülünk, nem látjuk a kiutat, menjünk vissza ezekhez az élményekhez, kérjük a Mária segítségét, hogy megtaláljuk ezeket a találkozásokat. Hisz Isten nem hagy minket magunkra.