Egy darabjaira tört szent, akinek teste megdicsőült-Szent István vértanú ünnepe

Az Apostolok Cselekedetei szerint elsőként kiválasztott bölcs és Lélekkel eltelt diakónus elsőként szenvedett vértanúságot is (33-36 között), amikor a hivatalos zsidó kultuszt megbírálva magára vonta a templomi elöljáróság haragját.

„Látom a megnyílt eget és az Emberfiát, az Atya jobbján ülni” (ApCsel 6,8-10;7,54-59) – ez volt az a mondat, ami úgy feldühítette a zsidókat, hogy halálra kövezték a fődiakónust. Kollektív gyilkosságot követtek el, hogy konkrétan senkire se lehessen rá fogni ki volt a tettes – világított rá Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya prédikációjában.

Ez a nap azért is volt különleges, mert Szent István ikonja ki lett helyezve a főszékesegyházban. De nem csak a képét lehetett látni, hanem a vértanú csontereklyéjét is, amit a Metropólia megalakulásakor kapott meg az egyház, és amit első székesegyházunkban, Hajdúdorogon őriznek.

„A csontereklye jelenléte igazán megrázóvá teszi az evangéliumban hallottakat, hiszen ez a csontdarabka ott volt kétezer évvel ezelőtt Jeruzsálemben. Darabjaira törték a szentet és ez a darabjaira tört test megdicsőült. Ez a test kiáltotta, hogy látom a megnyílt eget, ez a test hordozta azt a szentet, aki aztán az első üdvözült volt, mert a vértanúkról tudni lehet, hogy azon nyomban a mennybe kerülnek, és ezért tisztelhetjük őket szentként. Ő volt az első vértanú, fődiakónus” – fogalmazott a főpásztor. Majd hozzátette: a szentek testestől-lelkestől megdicsőülve a mennyországban vannak és földi maradványaik, amiket őrzünk, valójában a mennyországból érkeznek. A jelenlévő szent, Isten országát hozza el közénk; megnyitja nekünk az utat és meghív bennünket a szentté válás útjára. „Nem kell félnünk attól, ha ez esetleg vértanúsággal jár, ha megcsúfolnak bennünket, nem kapunk érte emberi megbecsülést.” – mondta a metropolita.  

Fülöp atya arra is emlékeztette a jelenlévőket, hogy ha jobban belegondolunk Jézus gyilkosságának is az volt az indoka, hogy a Megváltó azt mondta:„meglátjátok az Emberfiát, amint ott ül az Atyaisten jobbján.” – e szavak elhangzása után nyomban halálra ítélték és Jézus a kereszten, látva az embereket, akik a halálát követelték nem csak azt sóhajtotta: „Atyám fogadd be lelkemet”, hanem imádkozott azokért is, akik meggyilkoltak: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Jézusnak ez az imádsága hatékonnyá lett, elég, ha csak a jobb latorra vagy Longinus századosra gondolunk. De persze nem csak arra a néhány emberre, hanem az egész emberiségre kihatott az ima – mondta érsek-metropolita atya. Majd újabb párhuzamra világított rá: Szent István is imádkozott és az ő imája is hatékony lett, hiszen, akik megkövezték később kereszténnyé lettek, köztük egy Saul nevű férfi is, akit ma már Szent Pálként ismerünk és levelei közvetítik számunkra az isteni tanítást.

Érsek-metropolita atya prédikációja végén arról beszélt, hogy ma újra fellángolt a keresztényüldözés és nagyon sok ember lesz vértanú a távolabbi országokban – mi sem lehetünk hitványabbak náluk, nekünk is vállalni kell ezt az utat, a Krisztushoz tartozást.   

„Az Isten megdicsőíti azokat, akik követik őt, akik hozzátartoznak.  Én azt kérem Szent Istvántól, hogy egész egyházmegyénket, egész görögkatolikus egyházunkat vegye pártfogásába és imádkozzon értünk, hogy legalább mi, görögkatolikusok válhassunk szentekké.” – zárta gondolatait a főpásztor.

A Szent Liturgia körmenettel zárult, amelynek végén a hívek csókjukkal illethették Szent István ikonját és hódolhattak csontereklyéje előtt.